Mondhatnánk, ez egy szokványos történet, de korántsem az! Különlegessé teszi a szerző által létrehozott mesevilág és a valóság összemosása: váltakoznak, vagy épp együtt vannak jelen a csodás, valószerűtlen elemek, mint a három nyúl sorsa (közülük is a legkülönlegesebbé, Fülöpé, aki hárfán játszik) és a történelem (a háború utáni évek zűrzavara, romeltakarítás, puskaropogás). Egyszerre tárul elénk a szereplők jellemén keresztül a háború utáni idők korképe: Bábika elkeseredése, panaszai, egészséges életösztöne; Babszi naiv lénye, szerelme a fiú iránt, majd öngyilkossági kísérlete; édesapja ügyeskedései; Pepita túlélésért vívott harca. Az egyéni vívódások magát a társadalmi átalakulást szemléltetik érzékletesen: az új rendbe való beilleszkedés nehézségeit, a régi élet feladását, az átalakulás folyamatát érezhetjük ezekből a jelenetekből. Mindezt egy szerelmes zenész szemén át láttatja a szerző, de olyan bájjal, humorral, hogy még az elborzasztó jelenetek is kedvesnek tűnnek.
A Határ Győző Pepitó és Pepita című regénye alapján készült hangjáték érzékletesen alkalmazza a műfaj kínálta lehetőségeket: huszonöt hangképben ismerkedhetünk a történettel, amelyben megfelelő akusztikai jelenségek segítik a hallgatót a cselekményben való eligazodásban. A hangjáték külön értékét adja, hogy a kiváló színészi gárda mellett, akik életre keltik a szereplőket, a narrátor maga a szerző, Határ Győző. Kivételes élmény hallgatni, ahogy az egyes részeknél mély átéléssel, néhol meg meghatódva eleveníti fel "teremtményei" életét, tetteit, érzéseit.
A dialógusok kifejezőek, élethűek, dinamikusak. A történet a férfi-női párbeszédek révén bontakozik ki. A főhős ugyan Pepito, - rajta keresztül kerülünk kapcsolatba a többi szereplővel - de a meghatározó személyiség a történetben Pepita, aki csapongó érzéseivel, hangulataival, emlékeivel, vágyaival kihatással van a főhős tetteire, viselkedésére, sorsára. Ez a kapcsolat hasonlít a korszakra, amelyben járunk: épp oly kiszámíthatatlan, kegyetlen és elutasító, mint a történet végén maga Pepita.
Az emlékképek egy regényből tehát egy visszaemlékezés egy korszakra, melynek borzalmait úgy feledteti a szerző, hogy játékossá teszi.A hangjáték eredetisége, nyelvi stílusa egyedi. A történet végén az a benyomása támad a hallgatónak, mintha a főhős egy kicsit a szerző ifjúkori énjéből fakadna: felidézi a szenvedélyt, az emlékeket valakiről, aki végül elfelejti, és még a nevére sem emlékszik.
Szereposztás: Pepito - Csányi Sándor, Pepita - Bánsági Ildikó, Bábika - Lázár Kati, Fuvolás Babszi - Hámor Gabi, A nagy Jankóviusz - Szacsvay László, Anyóka - Molnár Piroska, Az utászok hadnagya Mészáros Béla
Muzsikusok: Darvas Ferenc és Gáspár Gyula Zenei szerkesztő: Molnár András
Dramaturg: Varga Viktor (2004)
Rendező: Máté Gábor
A felvételt borlai Kinga és Kulcsár Péter készítette
Értékelés: 3/5
Utolsó kommentek