Ki vetít kinek? És a "vetítés" mennyire értelmezhető? A nézőpont nagyon fontos, ahonnan rálátunk a világra, de legalább annyira fontos az, hogy értelmezzük amit látunk. Valami ilyesmi jutott eszembe, mikor meghallgattam a Vámos Miklós Főmozi című egyfelvonásos prózája alapján készült rádiójátékot. 

A darab dramaturgiája dialógusra épül, két ember találkozik, beszélget, -  előbb elbeszélnek egymás mellett - majd lassan kibontakozik a szituáció: ez a két, látszólag idegen ember egy bizonyos Miklóska bácsikán keresztül   mégis kapcsolódik egymáshoz. Az egyik a rokona, a másik a barátja, szobatársa . Az elején azt gondoljuk, ez utóbbi az orvosa, mert így mutatkozik be. A történet végén kiderül csak ki, hogy a keresett rokon valójában már nem is él, és az álorvos pedig egy gyógykezelés alatt álló betegtárs,  egy megzavarodott mozigépész, aki a saját fejében újraéli az összes mozifilmet.Egyedül csak ő mutat őszinte sajnálatot az elhunyt iránt, hisz ő ismerte igazán, vele töltötte élete utolsó időszakát. Az igazsággal való szembesülés a hangjáték dramaturgiai csúcspontja: lelepleződik az álorvos, a mélyen gyászoló rokont meg tulajdonképpen semmi nem kötötte Miklóska bácsihoz. A kérdés: kinek nagyobb hát a vesztesége? 

A különféle mozifilmek zenéinek váltakozása szemlélteti a hangkép váltásokat, vagyis az időben való előrehaladást. A zenei váltás a hangjáték monoton hangulatát is oldja némiképp: a Volt egyszer egy vadnyugat, a Keresztapa , a Sose halunk meg filmek zenéi, és még számos kísérőzene hallható a darabban. A két szereplő párbeszéde sokszor vontatott, csapongó, látszólag olyan dolgokról beszélnek, amelyek nem illeszkednek a beszélgetés-folyamba, nehézkesen bontakozik ki a szituáció. De aztán egyre inkább kivilágosodik a kép, és a lassan kialakuló problémahelyzet elér a kulminációhoz. A figurák megszemélyesítése a két színművész számára igazi színészi feladat: a karakterekből kihozni a legjobbat (Garas Dezső alakítja a mozigépészt, Sinkó László a látogatót). Az ő  hiteles alakításuk teszi izgalmassá a kissé érthetetlenül kibontakozó történetet, és tartja ébren a hallgató figyelmét. Eközben valahonnan mélyről előkúszik egy kérdés, amelyen érdemes elgondolkodni: mit értünk meg és mit értékelünk a felénk sugárzott "vetítésekből", a bolondok őszinteségét, vagy a normálisak képmutatását?

Főmozi

Vámos Miklós hangjátéka

Szereplők: Garas Dezső és Sinkó László

Zenei munkatárs: Takáts György

Dramaturg: Bardos Pál (1997)

A felvételt Liszkai Károly és Komesz Zsolt készítette

Rendezte: Gábor László István