Több kérdés is felmerült bennem már azelőtt, hogy meghallgattam volna a Régió Rádió október 28-án, 1 órakor sugárzott Gücülke című hangjáték második részét. Mivel a Gücülke első részét nem hallottam, nem tudtam mire számítsak a hangjáték során, lesz-e rövid bevezetés az előző rész tartalmába, vagy „in medias res” folytatódik ahol abbahagyták. Szerencsére, vagy talán annyira mégsem, de 1 perc alatt gyorsan elhadarták az előző rész főbb történéseit. Az emlékeztető annyi információt, nevet, tulajdonságot, történetet tartalmazott, hogy a hangjáték tényleges kezdetekor még az információkat próbáltam feldolgozni. Bár sok kérdésre nem kaptam választ az összefoglalóból, nagyjából körvonalazódott a történet.
Gücülke, a főhős, a vörös kismacska egy csárdában dolgozik, ahol megismeri Naplopó Sündörgőt, akivel rögtön legjobb barátok lesznek. A sünnek színtiszta arany tüskék vannak a fején, amire sok szereplő foga fáj a mesejátékban. A bonyodalom akkor kezd kibontakozni, amikor belép a képbe Nyaraló Nyúl, aki ravaszságának és aljasságának köszönhetően hatalmába keríti a sünt.
A stílusát tekintve, ha a célközönséget a gyerekek jelentik, akkor a stílus megfelelő, viszont, ha nem kizárólag a gyerekeknek készült, akkor akad némi fenntartásom a hangjátékkal kapcsolatban. Nekem túlságosan mesterkélt lett az összhatás. Annak ellenére, hogy a színészeknek az állatok hangját kell utánozni, illetve a legjellemzőbb tulajdonságait bemutatni, nekem egyszerre sok volt és túljátszott. Zavaró volt Gücülke már-már dobhártyát szaggató nyávogása minden megszólalásánál, zavart a sündisznó kutyára emlékeztető folytonos szimatolása és szuszogása. Valószínűleg, a hat éveseknek ez nem tűnik fel, mert kifejezetten ezeket a „túljátszásokat” élvezik, és ezt teszi számukra lehetővé, hogy az állatok ember közelibbek és szerethetőbbek legyenek. Azonban egy felnőtt szerintem nem tud elvonatkoztatni attól, hogy amit hall az nem az állatok, hanem a színészek hangja. Ezért eltérő vélemények lehetnek a hangjátékról, főleg a gyermekek és a felnőttek között.
Összegezve egy szórakoztató, bár nem túl sokat mondó meséről van szó, ahol a színészek hangja tökéletesen passzol az általuk alakított karakterekhez. A színészi alakításnak és a történet könnyedségének köszönhetően a Gücülke egy gyorsan megszerethető hangjáték a gyermekek számára.
Értékelés: 5/3
Bálint Ágnes meséje nyomán írta: Turai Tamás
Zenei munkatárs: Demjén Erzsébet
Dramaturg: Marschall Éva
Rendező: Alföldi Róbert (1998)
Utolsó kommentek