Ne hagyd magad, Télapó!
A Mikulás érkezése után pár nappal, még az ajándékok, kis csomagok bűvöletében nincs is szívet melengetőbb érzés, mint egy igazán mikulásos játékot hallgatni egy hétvégi reggel. Már aki ugyebár ezt megtehette és volt olyan szerencsés, hogy leülhetett a rádió közelébe.
Mikulás, krampuszok, csillogó hó, karácsony, ajándékok, jó cselekedetek, egy kis cselszövés és tanulság – egyszóval az ünnepi hangulat elevenedik meg a fülünk hallatára. Egyértelműen adja magát az alkalom, hogy a rádióban elhangozzék egy amolyan igazi, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szórakoztató mikulásos sztori. Annak ellenére, hogy mesejátéknak szánták és valóban magán hordozza a gyermeki fülnek ismerős fordulatokat, helyzeteket és körítést, felnőtt fejjel hallgatva is szórakoztató, sőt. Olyan érzésem támadt hallgatás közben, mintha az elmúlt évek bármelyik, televízióban vetített karácsonyi filmjeinek elegyét hallgatnám – gyermeki ártatlansággal és naivitással fűszerezve. A krampusz és társa által kiagyalt cselszövés, a Jégkirálynő hatalmaskodása, majd a kissé bohókás, de mindig jó Télapó, a valóságban előforduló élethelyzeteket alakítanak ki, valós jellemvonásokkal. Mindezt ünnepi és gyermeki köntösben tálalva, a hosszú szakállú, piros ruhás köré kanyarítva a történetet.
Nem lehet elmenni szó nélkül a hangulatfokozó elemek fölött sem. A zenei átvezetések ugyanis, nem az oly sok hangjátékra jellemző natúr, isntrumentális hangsorként szerepelnek, hanem a történet szerves részét képezik. Egyúttal elválasztja és összeköti a helyszín- és szereplőváltásokat a kórus dalban elmondott hozzáfűznivalója. Ezen felül az igazán karácsonyi elemek, mint a csengőszó, a talpak alatt ropogó hó és a csilingelő dallamok elérik, hogy nem sokkal a hangjáték kezdete után abszolút a cselekmények részesévé váljon a hallgató. Maga elé tudja képzelni a helyszíneket, minden csillogó-villogó díszükkel, a hótakaróval és az elmaradhatatlan karácsonyi dísz kavalkáddal együtt.
A cselekmény pedig annak ellenére, hogy a gyermeki képzelő erőnek íródott, meglepően fordulatos, sok helyzetkomikummal és cinikus jellemábrázolással tarkított kerek egész, amely önmagában is kellemessé tenné a meghallgatását. A lényeg azonban az, hogy korosztálytól függetlenül, olyan hangulatot varázsol, amely így az ünnepi készülődés idején épp csak a csillagszórókat nem gyújtja meg az egyelőre még képzeletbeli karácsonyfán. Visszahozza kicsit azokat az éveket, amikor az ember még hitt a Télapóban, levelet írt neki és látni vélte, amint épp elrepül a rénszarvasos szánon az ablak előtt.
Fésűs Éva mesejátéka
Szereposztás:
Télapó - Csákányi László, Lavina Vilma - Kútvölgyi Erzsébet, Télkirálynő - Váradi Hédi, Fülbesúgó Hugó - Harkányi Endre, Lidércke - Vörös Eszter
Km. Ardai Petra, Csomós Ferenc, Kulcsár Gábor, Stefán Zoltán, Vokány Zsolt, valamint a Stúdió 11 tagjaiból alakult kisegyüttes és a Harmónia Vokál
Zenéjét szerezte: Dobsa Sándor
Zenei munkatárs: Horkai Rózsa
Dramaturg: Molnár Magda
Rendező: Gáll Ernő (1979)
Értékelés: 5/5
Elhangzott: Régió Rádió 2012. december 9. 09:05
Utolsó kommentek