Milyen sok mindenre jók a zenék......
És milyen különbözőek! Számtalan fajtájából válogathat az ember kénye-kedve szerint. Lehet az rock, punk, klasszikus, blues, jazz, pop, vagy még sorolhatnánk szinte másnap reggelig, olyan sokszínűek. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni valami nagyon fontos dologról a zene vonatkozásában: különböző zenék, különböző stílusokhoz, témákhoz jók. Nem lehet rock zenét a templomban játszani, vagy éppen az egyházi kórus előadásában felvett hanganyagot leadni csúcsidőben, Magyarország első számú rádiócsatornáján.
Valami hasonló furcsa érzésem támadt akkor is, amikor meghallgattam vasárnap hajnali egykor, a La vita Nuova ( Az új élet) című műsort a Kossuth Rádió sugárzása jóvoltából. A közel egy órás darab, mely Turai Tamás és Hortobágyi László jóvoltából születhetett meg felváltva szórakoztatta a hallgatókat zenével és költészettel. Költészetről beszélek, ugyanis nem kisebb költők műveibe kaphattunk betekintést, mint a Divina Commedia, vagyis az Isteni színjáték halhatatlan olasz szerzője, Dante Alighieri, vagy az egyik leghíresebb hazai költőnk Kosztolányi Dezső. Az ő pátoszi hangvételű műveik -melyek a világvége, a szerelem, a semmiség, a halandóság kérdéseit feszegették- alatt- és között is eltérő stílusú zenék tarkították a darab sokszínűségét. A keleties hatású zene keretbe foglalta az egy órás előadást, és szinte elrepítette a rádió túlsó oldalán lévő hallgatót az egykori Bizánci Birodalom háremeibe. Találkozhattunk továbbá emelkedett hangvételű egyházi énekekkel, lágy, vonósok( ha nem csal a fülem, akkor nagybőgősök) által játszott klasszikus darabokkal, középkori hangulatot idéző harsona és dob párosítással, melyek ugyancsak olyan finoman szóltak, hogy szinte gondtalannak érezte magát az ember. Ehhez kiválóan passzoltak az előadók, vagyis Fekete Ernő és Vallai Péter, akik pazar előadásmódjukkal ugyancsak hozzájárultak a mű magasztos hangvételéhez.
Azaz, a majdnem magasztos hangvételhez. Ugyanis számomra érthetetlen módon a költeményeket olyan elektronikus, progresszív zenék szaggatták szét, melyek olyan messze álltak számomra a rádiójáték témájától mint Makó Jeruzsálemtől. Teljesen kizökkentettek ezek a zakatolós hangok a beleélt-átélt előadásból. Minden egyes mű elején vissza kellett hangolódnom, hogy utána újra kiessek a versek által nyújtott hangulatból. De minden egyes mű elején vissza tudtam hangolódni, mert szerencsére az ember diadalmaskodott a gép felett, vagyis az előadók ellensúlyozni tudták a gépies zene által kreált diszharmóniát.
Azonban felvetődik a kérdés: mi lett volna, ha......
Rendező:Turai Tamás
Szerkesztő:Turai Tamás
Zenei szerkesztő: Hortobágyi László
Felolvasók: Fekete Ernő és Vallai Péter
Utolsó kommentek