Az irodalmi művek hangjáték-adaptációja rendszerint magában hordozza annak veszélyét, hogy egy sok olvasati szinten bejárható műalkotásnak csak egyetlen oldala érvényesül – mégpedig többnyire a párbeszédek és belső monológok segítségével elbeszélt szüzsé olcsó szkriptté való átirataként. Jó esetben a hangjáték dramaturgiája és audiális eszköztára képes belesűríteni az olvasati szinteket egyetlen lineáris elbeszélőmódba. Még jobb esetben egyetlen kidomborított szál fókuszpontba való helyezése szavatolja a kiválaszott nézőpont hitelét.
Szabó Magda Katalin utcája hálás darabnak tűnik a hangjáték műfaja számára: a narrátor belső hangja koordinálja szinte a teljes művet, párbeszédek, vallomások, súgdolózások szövik át vagy alkotják magát a cselekményt. A regény eredetijének varázsa mégis abban áll, hogy ez a privát nézőpont képes egy generáció, sőt, több generáció közös hangjává válni. A Katalin utca mindenki utcája, az évtizedekig egymás mellett és egymásban élő generációké, és az eredeti Katalin utcát megtapasztalni már nem tudó, emlékező, emberöltők után visszatérni vágyó nemzedékeké is. Persze, mi is az eredeti Katalin utca? Az együttélő, idegen generációk tere, vagy a leszármazottak sorsának tengelyében értelmezhető múlt képzete? És ez a képzet valóságos Katalin utcára vonatkozik, vagy csak a múlt romjain fellelt kis igazságok és ítéletek párbeszédbe állítása és a múltba vetített vektoriális meghosszabbítása?
Siklós Olga hangjátéka ezekre a kérdésekre nem hogy nem ad választ, de az emberi sorsok Szabó Magda-sugallta ciklikusságának felismerése sem nyilvánvaló. A férfi főhős Bálint körül összpontosuló szerelmek évtizedeken végigívelő drámája önmagában súlyos és kellő mélységű, de semmi nem indokolja, minek feleleveníteni mindezt hosszú évtizedek távlatából? A hangjáték jelenkorában játszódó hisztérikus drámát nem alapozza meg a generációs sorsok súlya, amint összefonódnak és egymás számára színfalakként léteznek a Katalin utca mítikus horizontján. Az eredeti mű kulcsfontosságú kifejezése pedig, a bűn, amely a múlt bejárását lehetetleníti el, nem a szerelmes Blanka vívódásának párlataként tudatosodik, hanem a sors kiszámíthatatlanságára vonatkozik valamiféle szerencsétlen magyarázkodásként.
Értékelés: 2/5
HangJátékTér, Bartók Rádió. Október 8, hétfő, 21:54.
Katalin Utca
Szabó Magda regényét rádióra alkalmazta és rendezte: Siklós Olga
Dramaturg: Szebényi Cecília (1987)
Utolsó kommentek