Az analfabéta
Lehet-e élettörténetet méretes bakugrásokkal összefoglalni úgy, hogy a végére összeálljon egy emberi jellem? A válasz valószínűleg igen, viszont egy jó adag írói és dramaturgiai bravúrra van hozzá szükség, amelyek nem minden esetben találkoznak. Agota Kristof önéletrajzi monológja egészen a gyermeki tudat bukfenceinél kezdődik. Számba véve többek közt a mesemondás élményét, az olvasás örömét, majd a titkos napló írását, vagy éppen a rögtönzött színjátékok rendezését. A mű feléig egészen úgy tűnik, mintha a betűkkel, szavakkal való játék, azaz az írás és olvasás köré fonódna az írónő élettörténete. Ezzel a vonalvezetéssel még párhuzamban is állna a cím, ám amikor a novellisztikus történetmesélés átugrik pár évet és 1956 novemberében, az osztrák határon álló huszonegynéhány éves édesanya mellett találom magam, a kép kissé összezavarodik. Innentől kezdve egészen borús, keserű hangulatban zajlanak az események, holott a fiatal lány ezután lesz írónővé. A kezdeti könnyed hangsúly abszolút melankolikussá változik, lassan és vontatottan hangzanak el a mondatok egymás után. A mű végére úgy áll össze az írónő élete, mint egy kirakós darabjai, amelyből épphogy csak néhány szem hiányzik. A hiányzó részek valószínűleg az időben való kissé eltúlzott ugrásokkal és a hangulat változásának nem eléggé egységes képével együtt okoznak hiányérzetet. A történések között a drámaiságnak általában megfelelő zenei betétek kapnak helyet, amelyek olykor még a szövegbe is belefolynak, de van, hogy csak egy-két ütemnyi hallatszik belőlük. Az átvezetések eltérő hossza miatt előfordult, hogy hiányérzetem támadt, mintha nem lett volna elég idő a gondolatmenet váltására, de olyan is volt, hogy megkérdőjeleződött bennem a túlzott jelentősége. És hogy a végére kiderült-e, hogy miért analfabéta egy magyar származású, előbb Ausztriába, majd Franciaországba menekült írónő? A technikai hiányosságok és kétértelműségek útvesztőiből kikeveredve, azt mondhatom, hogy igen.
(Értékelés:3/5)
Az analfabéta - Agota Kristof önéletrajzi írásai Petőcz András fordításában.
Az írónő szerepében Borbás Gabi.
Közreműködött: Boldog Gábor, Egri Kati, Galkó Balázs, Gerő Bence, Láng Balázs, Martin Márta, Málnai Zsuzsa
Zenei szerkesztő: Hortobágyi László
Hangmérnök: Littman Tamás
Rádióra alkalmazta és rendezte: Lehoczky Orsolya (2012)
A műsort az MTVA megbízásából a Kaneta Produkció készítette a Croatica Stúdióban 2012-ben.
A hangjáték a Kossuth Rádió archívumában meghallgatható
Utolsó kommentek