Kurt Vonnegut abszurd párpercesei olvasva talán szórakoztatóak, élvezhetőek, mindenesetre hangjáték-verzióba átkonvertálva épp az ellenkezőjéről győződhettem meg. A túlvilági riportok füzéréből összeállított játék kiindulása inkább bizarr, mint érdekes: Vonnegut egy patológus(?), Dr. Kevorkian segítségével időnként átlátogat a másvilágra, hogy híres és kevésbé híres néhaiakat interjúvoljon meg egy újság számára. Történik mindez a „halálteremben”, klinikai halál mesterséges előidézésével. Mivel pokol nem létezik, a riporter útja egyenesen a Mennyországba vezet egy hosszú, kék folyosón át, aminek a drapériáját – regényes módon – álmokból szőtték. A hangjáték nem dolgozza fel az összes találkozást-beszélgetést, amit az eredeti mű tartalmaz, de ez nem feltétlenül baj, hiszen a bemutatott 13 szösszenet is épp elég vérszegényre sikeredett. Hallhatunk többek között arról, hogyan dühöng Isaac Newton amiatt, hogy nem ő talált fel mindent Pascal, Darwin és Einstein előtt, hogyan káromkodik nyomdafestéket nem tűrően Martin Luther King gyilkosa, hogyan szörnyülködik Shakespeare Vonnegut indianapolisi dialektusán. A legképtelenebb fikció azt vizionálta, hogy Adolf Hitler a túlvilágon kesereg és az utókor bocsánatáért könyörög. A hangjátékot az a mozzanat zárta le, hogy kiderült: Kevorkian doktort többszörös gyilkosság vádjával perbe fogták, így riporterünk túlvilági kalandozásai is véget értek.
Mindent egybevetve: a játéknak imitt-amott sikerült ugyan kiemelnie a groteszket, az abszurditást – ezt a helyzetekhez nem illő, számtalan műfajból válogatott zenei betétekkel is igyekeztek hangsúlyozni -, de leginkább mégis a morbiditást. Talán ez volt az oka, hogy én mint hallgató már az első percektől kezdve kellemetlenül éreztem magam. Hiányoltam a dialógusokat is, sajnos számomra túl monoton volt az egyetlen színészi hang, amitől egyszemélyes felolvasóest-jellege is lett a játéknak. Nem jött át.
Kurt Vonnegut: Áldja meg az Isten, dr. Kevorkian!
Fordította: Hideg János
Az író hangja - Vallai Péter
A felvételt Kosárszky Péter és Tánczos Tamás
készítette
Zenei munkatárs: Kakó Gyula
Szerkesztő-rendező: Dániel Ferenc (2001)
Utolsó kommentek