Pünkösdi köztársaság
Füss, egy túlnyomórészt magyarlakta szlovákiai település. Egy település, ahol 1945-ben az elvtársak köztársaságot alapítanak.
Nagy lépés a szerző részéről 1990-ben, a köztársaság kikiáltását követő évben, megírni egy történetet, amelyben a demokratikusan működő köztársaság, Sztálin elvtárs, a bolsevikok és az internáló táborok együtt jól megférnek. Ezt a meglehetősen absztrakt keretet ugyanakkor szórakoztató alakokkal, helyzetkomikumokkal és mégis komoly történelmi-társadalmi tartalommal töltötte meg az író.
Ince elvtárs és a többi füssi tulajdonképpen a rendszerváltozás, a köztársaság és a demokrácia kérdéseit feszegeti, amikoris elhatározzák, hogy Füssön kikiáltják a teljesen önálló, népi köztársaságot. Demokráciát akarnak csinálni a szovjet megszállás alatt. „De a demokráciát? Azt hogyan?” - teszi fel a kérdést az újonnan megválasztott elnök, mire készen kapja a választ, mintha csak egy receptet kellene lediktálni: „alakíts egy bizottságot, az mindent megold; senkinek ne engedj beleszólást a dolgokba, de mindenhéten osszál valamit – ez a demokrácia lényege”. Kérdés, hogy ez vajon tényleg a füssiek, 1945-ben megfogalmazott véleménye lehetett volna vagy inkább az íróé 1990-ből?
A cselekmények előrehaladtával, az ünnepek megszüntetésének demokratikus megszavazása, a földmérések során felvett jegyzőkönyvek gyújtósnak használata, a két hétre rendelt örömittas, munkanélküli ünneplés és a pünkösd vasárnapján kihirdetett köztársaság ironikus és kissé tragikomikus képet fest. A szerző szórakoztató módon, a figyelmet lankadni nem hagyva helyezi abba a történelmileg nem jelentéktelen időbe a köztársaság megvalósíthatóságának kérdését, amikor az csakis komikumként jelenhetett meg.
Az, hogy Füss köré határvonalat húznak, amelyen áthaladni csak útlevéllel lehet, a településen külön pénzt bocsátanak ki és demokráciára átnevelő táborokat hoznak létre, tulajdonképpen egy görbe tükör az elé a helyzet elé, ahogy 1990-ben a szerző láthatta a politikai átalakulás folyamatát.
A mű egyszerre szórakoztat és gondolkodtat el. Egészen a végégig nem egyértelmű, hogy az író szándéka tulajdonképpen mi is lehetett a megírással. A rendszerváltáshoz köthető társadalomkritika megfogalmazása 1990-ben, amikor a demokrácia működtetése olyan jelentős kérdés és megoldandó feladat volt? Vagy inkább csak két merőben ellentétes helyzetet – a demokratikus berendezkedést és a szovjet megszállást - összehozva feszegetni az abszurditás határait? De tulajdonképpen nem is okoz hiányérzetet, ha ezekre a kérdésekre nem kapunk választ.
(Értékelés: 4/5)
Szerző: Kőváry E. Péter
Szereposztás:
Lukáts Andor, Krum Ádám, Bezerédy Zoltán, Tóth Béla, Koltai Róbert, Komlós István, Dánffy Sándor, Dunai Károly, Spindler Béla, Jordán Tamás, Csákányi Eszter, Hunyadkürty György, Cserna Csaba, Karácsony Tamás, Kósa Béla, Gőz István, Benedek Árpád.
Közreműködő:
Cselényi Nóra, Kisvárday Gyula, Kristóf Katalin, Lugossy György, Nagy Mária, Németh Judit, Rácz Katalin, Serf Egyed, Somló Ferenc, Tapodi Gabriella, Tóth Géza.
Zenei közreműködő: Fuchks László
Rádióra alkalmazta: Szebényi Cecília
Dramaturg: Sumonyi Papp Zoltán
Renedező: Kőváry Katalin (1990)
A hangjáték elhangzott: 2012. november 24. 21:04 Kossuth Rádió
Utolsó kommentek