Isten és szex
A királytól a tiszteletbeli grotteni rezidenciát állandó lakhelyül is elnyerő és nemzetközileg elismert kortárs norvég drámaíró, Jon Fosse az Őszi álom c. darabjában két szóra helyezi a hangsúlyt: Isten és szex. A meghökkentő párosítás feszültsége abból fakad, hogy első megközelítésben azt hisszük, itt egy durva kontraszt két ellentétes pólusáról van szó. Az Őszi álom Nője és Férfija valóban kilép a társadalmi konvenciók szabta térből, és kilépnek a nemzedékek egymásra nehezedő rétegei közül is. De a temetőben fantáziált szex, az egyedül Istennek emelt sírkövek feliratai (hogy Isten észben tudja tartani legalább a születési és elhalálozási évszámokat), a generációk nyomán hűségesen fennmaradó ódon városi házak néma abszurditása valójában nem egy összedőlő társadalmi rend fölött kongatják a vészharangot, hanem azokba a külsőleg elfedett terekbe vezetik el a Férfit és Nőt, ahol a halottak megszólalhatnak egyetlen szép (és emiatt mindig szomorú) női névben: Amelita, ahol a sírkőből esküvői oltár válik, és ahol az élet mindig pontosan ott kezdődik, ahol a halottak körbe tudják állni két szerelmes egymásnak súgott vallomásait: a temetőben.
Az Isten-szex annyiban analogikus szókapcsolat, hogy kellően kiüresedett szóhéjként funkcionálnak a darabban. A kulcsszó itt az, hogy „funkcionálnak”: Isten neve ütköző zóna a halottakhoz, amint jelenlétük folyamatosan betüremkedik az élők által gondosan megszerkesztett normák rései közé. A szex is élettelen funkciószó, steril és korrekt, regisztermentes, középiskolások egészségtan-könyvében ugyanúgy előfordul, mint pornólapokban. Isten és szex mindenkié, és közben senkié, mindkettő tabutéma, pont úgy, ahogy a halottak is. Fosse Férfija és Nője azt a temetőkön, német nagyvárosokon, groteszk családi partikon és az egymáson számonkért idő rezignáltságán keresztül vezető útja éppen arról szól, hogy a tabukkal többet ne kínos szembenézések során kelljen megalkudni, az Isten és a szex szavait pedig el lehessen felejteni, mint felesleges munkacímeket ahhoz az álomhoz, amelyet születés és halál között kezdődik meg egy határozatlan pillanatban.
Értékelés 4/5.
Őszi álom
Szerző: Jon Fosse
Fordította: Domsa Zsófia
A felvételnél közreműködött:
Anya - Lázár Kati
Apa - Derzsi János
Nő - Fullajtár Andrea
Férfi - Scmied Zoltán
Gry - Szabó Zsuzsa
Rádióra alkalmazta és rendezte: Surányi András
Hangmérnök: Littmann Tamás.
Zenei szerkesztő: Hortobágyi László.
A felvételt az MTVA megbízásából a Kaneta Produkció készítette 2012
Utolsó kommentek