Végre megtörtént az időutazás. Az Időfutár első évadának befejező részeiben Hanna a már nem is olyan titokzatos Sándor társaságában visszatért a múltba. A nemrég kezdődött második évad három hónap – a nyári szünet – elteltével folytatja a történetet: Hanna eltűnt, osztálytársai pedig több-kevesebb sikerrel igyekeznek a nyomára bukkanni. A minőség nem változott, az Időfutár továbbra is az a lendületes és ötletes rádiósorozat, amit az első 70 rész alatt megszoktam tőle.
Főhősünk, Hanna skype-ol és e-mailezik a barátnőjével, Zsófival, beszámol neki kalandos és kevésbé kalandos mindennapjairól, fokozatosan megismerjük a családját, szomszédait, osztálytársait, tanárait. A lány mesél, de közben megidéződik a konkrét szituáció is, a beszélgetések néha váratlanul megszakadnak, máskor pedig végigviszik az aktuális cselekményszálat. Ez a szerkezet töredékes, pörgős történetmondást tesz lehetővé, ami igazodik a fiatalok igényeihez. A hangjáték nem titkolt célközönsége ugyanis a tinik korosztálya. Szereplői koraérett 13 éves budapesti iskolások, akik élik az életüket, de nem rémíti meg őket a misztikummal és összeesküvés-elméletekkel átszőtt történelmi kalandtúra sem. A szerzők bátran használják a fiatalok friss és aktuális nyelvezetét, de nem esnek túlzásokba, a szöveg így természetes és szellemes tud maradni. A műsor zenei világa és az aláfestő effektekként használt számítógépes hangok is elsősorban a célközönségnek lehetnek ismerősek.
Az az igazság, hogy én ezt megvettem. Minden részben találok valamit, ami arra ösztönöz, hogy meghallgassam a következőt. Ha felpörögnek az események, élvezem a kalandokat, szórakozom az iskolai bonyodalmakon, ha pedig leül a történet, jókat nevetek egy-egy szellemes beszóláson. A szereplők egyediek, jól kidolgozottak, még talán azt is ki merem állítani, hogy a felnőtteket még a gyerekeknél is jobban eltalálták (bár lehet, hogy ez inkább Molnár Piroska vagy Fullajtár Andrea tapasztaltabb színészi játékának köszönhető). Egy bajom van vele: több mint 70 rész végighallgatása után a főcímzene lassan már az agyamra megy.
Értékelés: 5/5
Időfutár
Magyar rádiójáték-sorozat, 2012
Író: Tasnádi István, Jeli Viktória, Gimesi Dóra
Rendező: Salamon András
Zeneszerző: Tövisházi Ambrus, Hó Márton, Kazai Ágnes
Dramaturg: Palotás Ágnes, Cseicsner Otília
Rendezőasszisztens: Kálmán János
Gyártásvezető: Gönczi Dorka
Zenei szerkesztő: Kakó Gyula
Hangmérnök: Liszkai Károly, Kulcsár Péter, Tánczos Tamás
Zenei hangmérnök: Buczkó Gábor
Szakértő: Szokolai Brigitta
Főszereplők: Herman Flóra (Hanna), Nagy Katica (Zsófi)
A főbb szerepekben: Láng Annamária (Anya), Gyabronka József (Apa), Péterfy Bori (Rogyák Mari), Thuróczy Szabolcs (Sándor), Fullajtár Andrea (Bujdosóné), Hegyi Norbert (Géza bá), Miklós Marcell (András), Nyakó Juli (Erzsike néni), Molnár Piroska (Jolika), Stefanovics Angéla (Angéla), Horváth Kristóf (Bubkó Feri), Lázár Kati (Valika), Derzsi János (Csongor), Scherer Péter (Öltönyös), Nagypál Gábor (Doktor Delete és Orvos), Pokorny Lia (Ápolónő)
Gyerekszínészek: Gaskó Simon (Tibi), Kovács Kata Milla (Edina), Csikmák Katalin (Fanni), Túry Melinda (Móni), Hevesi Zénó (Szabika), Prencsovszky Barna (Bulcsú), Závodi Marcell (Kristóf), Peretséniy Dániel (Marci), Szurop Szonja Hanna (Lili), Tanai Lilla (Lola), Velenczei Dóra (Viola), Kenéz Ágoston (Srác), Jenővári Miklós (Srác)
Az osztály: Horváth Virág, Fodor Fanni Laura, Ivanich Lilla, Császár András, Máriás Nikol, Rostás Balázs, Rácz Zsófi, Gróf Júlia
Konferálók: Sebestyén Athina, Kerekes Kristóf
A sorozat elérhető a www.idofutar.radio.hu honlapon és a Magyar Rádió hangtárában
Utolsó kommentek