Az élet értelme, hogy szerelmesek vagyunk! - Elfriede Jelinek hangjátékának vezérmottója ez. Egyrészt kapunk egy idealizált képet a szerelemről, ahol a főszereplő egy áruházi eladólány, és egy vásárolni betévedt dúsgazdag, idősödő férfi. Hamar szerelmesek lesznek egymásba, minden csodásan alakul, úgy tűnik, egymás számára vannak teremtve. Egyetlen titok, hogy a férfi nem mesél magáról semmit, rejteget valamit. De a lány szerelme olyan mély, és őszinte, hogy inkább semmit sem kérdez, megbízik szerelmében. Boldog, hogy ez a férfi, akit minden nő megirigyelhet, csak rá figyel. Bár, vannak momentumok a kapcsolatukban, mikor féltékeny, mert fel-fel tűnik egy titokzatos nő a férfi körül... Másrészt az egész egy rádióműsorhoz hasonlít: egy reklámokkal, zenékkel, riportokkal teletűzdelt rádióadás ez, amelyben klip-szerűen beágyazódik ez a színpadias szerelem. Míg történik valami, addig a riporter bejelenti, hogy zene fog szólni... Ezalatt létrejön az első éjszaka, aztán a férfi elmegy, és miközben eltelik öt év (vagy öt hét?), szintén zene szól, vagy míg nyaralnak az olasz tengerparton, szintén hangulatos zene jelzi a múló időt.
A történet banális, élvezhetőségét rontja a férfi és nő mondandójának szinte a csönddel egyenértékű, folyamatos újraismétlése, amelyen a hangerő maximális szintre tekerése sem segít, hisz csak suttognak a szereplők. Ilyenkor mintha megszakadna a hangjáték. A párbeszédek kimértek, színpadiasak, hatásvadász jellegűek - mint a média maga. A váltásokat változatos zenék segítik érzékelni, amelyek néhol harsányak, hosszúak. A zenéket alkalmanként a riporter kérdései és a riportalanyok válaszai szakítják meg, melyek inkább hasonlítanak teszt kitöltésére, mint riportokra. Az sem igazán derül ki, miként illeszkedik ez a történetbe, hisz a témák nem szorosan kapcsolódnak a szerelmi történethez, a válaszok sokszor szintén nem hallatszanak. A történet végét felfoghatjuk tragédiának is, de végül is attól függ, ki szemszögéből nézzük! A riporter keresné a tanulságot, csak nem igazán találja... Az már csak ráadás, hogy a hallgató is nehezen találja a hangjáték témája és a címe közötti összefüggést.
A hangjáték meghallgatható az MR1 Bartók rádió hangtárában:
www.hangtar.radio.hu/bartok#!#2012-11-26
Mikor a nap lenyugszik, a legtöbb helyen a munkaidő is véget ér - Elfriede Jelinek hangjátékát magyarra fordította Szeredás András
Szereplők: Gabi: Borbás Gabi; Márk: Gábor Miklós; Barátnő: Szalay Edit; Asszony: Béres Ilona; Fogadós: Harkányi Ödön; Orvos: Ízsóf Vilmos; Műsorvezető-riporter: Szilágyi János; Riportalanyok: Czigány Judit, Dégi István, Eszes Sándor, Győri Ilona, Gyulai Károly
Technikai munkatárs: Gajdos Ferenc, takács Péter
Zenei szerkesztő: Kelemen László
Dramaturg: Magos György
Rendező: Pós Sándor (1978)
Értékelés: 3/5
Utolsó kommentek