Kissé groteszk, de végül is teljesen logikus lépés megmutatni az érem másik oldalát, jelen esetben azt, hogyan éli meg egy hal a horgászatot. Halunk már meglehetősen öreg, számtalan kifogási kísérletben kerekedett felül, de most újabb halászokkal kell megküzdenie.
A hangjáték meglehetősen stilizált, a víz mélyét némi bugyborékolással, a felszínt pedig széllel jelzik, de lassan ezek a hangok is elhalnak, csak a zene marad; a furcsa elektronikus zene és a dob, mely fokozza a drámai hatást. Az órákig tartó küzdelem során a két fél nézőpontjának folyamatos váltakozásán át figyeljük az eseményeket. Halljuk a halat lenn a mélyben, ahogy szájában a horoggal próbálja megúszni, hogy ezúttal kifogják, hangja még legnagyobb erőfeszítései közepette is jellegzetes fáradtságot és színtelenséget mutat. És halljuk a két halászt, a tapasztalt öreget, és a forrófejű fiatalt, akik életük fogását üldözik. Végül a hal győz, de szájában örökre ott marad a jele annak, hogy öregen már nem a régi, a halászok pedig belátják, nem tudták volna partra vontatni az óriási halat, itt inkább fel kellett adni a harcot.
A tanulság tehát kettős, a végkifejlet pozitív, de a halnak győznie kellett ahhoz, hogy így lehessen. Ellenkező esetben a halászok még csak-csak tanulhatnak az esetből, de szegény hal már annál kevésbé.
Értékelés: 4/5
Vámos Miklós: Az öreg hal és a tenger
Szereplők: Férfi - Gábor Miklós, Fiú - Benkő Péter, Hal - Mádi Szabó Gábor
Zenei szerkesztő: Troszt Margit
Dramaturg: Magos György
Rendezte: Barlay Gusztáv (1978)
Utolsó kommentek