Bulgakov: A nagy kísérlet, avagy Rok tojásai
Az hagyján, hogy a struccok, de a kígyók és a krokodilok is. Ráadásul őrült nagyok, megeszik a jószándékű kolhoz-tagokat, meg úgy en bloc a Szovjetunió derék elvtársait... A hübrisz büntetése ugyebár...
Ne szaladjunk előre, elvégre Bulgakov sem mond semmi ilyet, elfed és metaforizál, szépen, ahogy szokta, mi meg történelmi ismereteinkkel olvasunk a sorok között és nevetünk. Adott ugyanis szegény szerencsétlen Perszikov professzor feltalálja az éltető vörös (!a szerző összekacsint) sugarat, mely olyan csoda dolog, hogy minden őrült gyorsasággal nevel, ráadásul hatalmas méretűre. De vigyázni kell, a kísérlet kezdeti fázisban van, kár, hogy ezt a sajtó és a kormány nem hiszi, és a tudósra fittyet hányva a közeli kolhozban a sugár segítségével neveltetne csibéket. Mert épp tyúkpestis pusztít, valamit tenni kell, legyen hát Perszikov sugara... Sajnos egy csere folytán nem tyúk, de kígyó és krokodiltojásokat keltetnek ki, létrehozva egy hatalmas és pusztító szörnyet, amely felfal mindent, mindenkit. Egyértelmű az allegória nem?
Szerencsére remek a történet, remek dramaturgiával: a zajok, hangeffektek, a színészek ügyesen működnek együtt. Grafitnesz, csörömpölés, mégsem érezzük túl transzparensnek, didaktikusnak, inkább érthető és kompakt lesz az egész. A narrátorok (mint bemondó, mint újságíró) jól illeszkednek a történetbe, meséléssel észrevétlenül áthidalva az idő- és térbeli ugrásokat.
Összességében egy igazán szórakoztató műremeket kapunk arról, hogy mit érdemes tudni a kommunizmus keltetőgépéről...
5/5
Rendező: Dmitrij Nyikolajev - Szabó Kálmán
Fordította: Pap Judit
Rádióra alkalmazta: Dmitrij Nyikolajev
Zeneszerző: Borisz Szokolov
Dramaturg: Sári László
Zenei szerkesztő: Kakó Gyula
Segédrendező: Lőrinci Márta
Hangmérnök: Cornides Tamás, Váli Mariann
Utolsó kommentek