Az öreg halász és a tenger
A téma annyira klasszikus, annyira megírtak már róla mindent, hogy igazából a feldolgozás minősége terén lehet csak kritikát gyakorolni a mű fölött. Az öreg halászról, a heroikus harcáról, a szállóigévé vált mondatáról: „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.” már jó ideje mindent tudunk. Rengeteg feldolgozása született a műnek, jobbak és kevésbé sikeresek.
Amit meghallgattam, az 1974-beli hangjáték átiratban az író, Básti Lajos elbeszélő részei telitalálatok. Szintúgy a zenei háttér, amely hangulati aláfestésként a heroikus és egyben melankólikus hangulatot árnyalja.
Az öreg halász monológ részeit hallgatva a reszketős, rekedtes hangban annyi erő feszül, hogy szinte vele együtt éljük át a hatalmas küzdelmet, alkudozását a dögevő cápákkal, és a végén a helyzet feloldását a holnap terveivel, ahová fiatal barátja, Manolo is elkíséri majd.
A sziporkázóan statikus feszültséggel töltött hangjáték méltó követője az eredeti regénynek. A hangjáték ízét pont az adja meg, ami a könyvben kissé vontatottnak tűnhetett. A hallgatáshoz éppúgy kell egyfajta hangulat, mint a kisregény olvasásához. A Hemingway-regényekre pedig jellemző, hogy a sorok között olvasni kell - megállja a helyét ez a rádiójáték során is.
Ernest Hemingway kisregényét Ottlik Géza fordítása nyomán rádióra alkalmazta és rendezte Cserjés Miklós dr.
Zene: Kárpáti Dezső
Santiago: Maklári Zoltán
Manolin: Bodrogi Gyula
Pedrico: Deák Lőrinc
Martin: Sárosi Mihály
Pincér: Zámori László
Női hang: Zolnay Zsuzsa
Író: Básti Lajos
Készült: 1974.
Értékelés: 4,5/5
Utolsó kommentek