Világlecsó
Osztálytalálkozó. Találkozás rég nem látott cimborákkal, tanárokkal. Mindig vannak páran akik szinte szégyenérzettel vesznek részt ezen az összejövetelen, mivel nem tudtak mit felmutatni addigi életükben - vagy rosszabb esetben el sem mennek. Nos ez a hangjáték nem rájuk helyezi a hangsúlyt - az Eötvös real iskola 4/B osztályában ugyanis nem kevesebb mint három nemzetközileg ismert Nobel-díjas nebuló folytatta tanulmányait – kit érdekel ezek után, hogy mással mi történt?! Az irónia meghatározóan kíséri végig a történetet.
A három korábban említett úriember őrült elméjének kibontakozása oda vezet, hogy egy közös italozás alkalmával megalkotják a Lecsó-analógiát – párhuzamot vonva a hires Magyar étel, és a tökéletességre való törekvés közt – szinte az élet értelmét vélik felfedezni tézisükben.
Hogyan lehetne jobban demonstrálni elméletüket, mint hogy elkészítik azt. Neki is látnak, és persze amilyen gyorsan egymásra hangolódtak, olyan gyorsan egymásba is akaszkodtak, amely nemcsoda, tudván, hogy három ilyen lángelméről beszélünk. A lecsót ugyanúgy ezerféleképp lehet elkészíteni, ahogy az életünket is végtelen módon élhetjük, alakíthatjuk.
Könnyed, jól tagolt hallgatnivaló, de nehéz megfejteni az igazi mondanivalóját, talán mindenki más igazságot von le belőle. Talán arra akar rámutatni, hogy a legegyszerűbb dolgok is lehetnek zseniálisak, és az egyszerű emberből is lehetnek zsenik, - vagy éppen ellenkezőleg, szánt szándékkal nagyzolja el a történetet, és arra próbál rámutatni, hogy az igazi lángelmék is ugyan olyan őrültek, mint 'halandó' társaik. Egy biztos, Lecsó volt, van és lesz is a Magyar konyha specialitása, mindegy, hogy milyen szemmel tekintünk rá, vagy milyen formában készítjük el.
Értékelés: 4.5/5 pont
Utolsó kommentek