Pipi néni, csipcsirip…!
A cím alapján egy mulatságos, beszélő háziállatok közt zajló perpatvart képzeltem magam elé az elkövetkező bő fél órára, egyértelműen naiv módon. Ehhez képest ugyanis, mintha egy ópiummámorban rögzített mozgókép elevenedett volna meg előttem.
Egy mesejátékról nem mondhatom negatívumként, hogy infantilis, mert ez talán a műfaji adottságokból adódóan elfogadható. Ugyanakkor attól még, hogy gyerekeknek készül egy darab, nem feltétlenül kell a delíriumos aláfestő zenében csiripelő, repülő medvékig elmenni.
A kezdeti hangulatomat megalapozta az első 15 perc, aminek végére kezdtem kapizsgálni, hogy tulajdonképpen mi is történik és a szereplők kik is lennének. Az így kialakult kép gyakorlatilag a mű második feléig kísért, méghozzá négy medve és egy medvedoktor személyében. Pipi néni alakja, mondhatni, kaméleonként alakult ki lelki szemeim előtt. Kedves öreg néni víziójaként indult, akiből kedves vak öreg néni lett, majd elnyerte végleges formáját egy vak veréb alakjában.
Ezen a ponton még adtam egy esélyt a történetnek, amikor azonban a valami csoda folytán repülő és erre felettébb rácsodálkozó medvék ujjongását hallgattam hosszú perceken keresztül, végleg lemondtam a gyerekkoromat idéző mesevilág újratapasztalásáról. Igaz, hogy nem volt annyira nagyon régen, de akkor azért tartalmas és vidám meséket néztünk, hallgattunk. Egy mesejátékban pedig a barátságos, sokszor szórakoztató figuráknak mondanivalója is volt, nem pedig egymás szájából elharapva a szót, fél mondatokban beszélgettek. Az élményt tetézi még az is, hogy Pipi néni siratójának is nevezhetnénk tulajdonképpen a sztorit.
Egyszóval, értem én, hogy haladni kell a korral és, hogy lépést kell tartani a fiatalok ízlésével, de azért az értelem talán még nem veszett ki az utóbbi évtizedek gyermekeiből sem. Lehet egy mesejáték tartalmas is, miközben mondanivalót hordoz, nem feltétlenül a cél nélkül összefűzött mondatok és az értelmezést nehezítő, gyors szóváltások teszik szórakoztatóvá. A néninek nevezett vak veréb és a medve barátai tehát egy másféle narratívában lehet, hogy népszerűbb csapatot alkottak volna.
(Értékelés: 1/5)
Tandori Dezső hangjátéka
Zenéjét szerezte: Hornyák György
Szereposztás:
A doktor - Képessy József, Lapos - Harkányi Endre, Barnabás - Vallai Péter, Ábrándos - Venczel Vera, Záróra - Bencze Ilona
A felvételt Liszkai Károly, Cornides Tamás és Gera Csilla készítette
Zenei munkatárs: Horkai Rózsa
Dramaturg: Szabó Éva
Rendező: Pós Sándor (1988)
Elhangzott: 2012.november 4. 9:05 Régió Rádió
Utolsó kommentek