Vörös riadó
Mihail Bulgakov: A nagy kísérlet – avagy Rok tojásai
A Végzetes tojások című Bulgakov-elbeszélés hangjáték-adaptációja egy olyan műből készült, amely duplán volt képes provokálni a szovjet cenzúrát. A Perszikov professzor által felfedezett vörös (!) sugárzás az élő sejtek metabolizmusát ezerszeresére gyorsítja. A találmány pont kapóra jön a szovjet baromfijárvány idején, amikor a kipusztult állományt egy szempillantás alatt lehetne pótolni. Ám porszem kerül a gépezetbe, az import német tojásokat összecserélik egy további kísérletre szánt hüllőtojás-szállítmánnyal. A másodpercek alatt kifejlődő óriáshüllők Jurrasic Parkká teszik Moszkvát. Velük egyedül a deus ex machina érkező rövid nyári fagy végez.
Hogy hol a dupla provokáció? Egyrészt a tojáskeverős gikszer a szovjet bürökrácia inkompetenciáját sugallja, amely aztán olyan problémát okoz, amivel nem tud a rendszer mit kezdeni. A fontosabb ok azonban az a gyilkos irónia, ahogy a szigorúan a tudomány által felfedezett vörös sugár befektetett munka vagy anyagi hozzájárulás nélkül egyszerűen növekedést implikál. Az ötéves tervek, a túlcsorduló szerszámgyárok és ukrán éhínségek időszaka ez, mely szervesen összekapcsolódik a marxizmus technokrata pozitivizmusával: a tudomány mindenre választ ad és mindent meg is old.
A hangjáték Perszikov professzora Velencei István alakításában pontosan az a kuncugó, önelégül szovjet tudós, a jellegzetesen patriarchális atyuska, aki számára az élet a képletben levezethető egyértelműségek sorozataként mutatkozik meg. Dmitrij Nyikolajev hangjáték-adaptációja finoman még tovább hangsúlyozza a bulgakovi maró iróniát. A jellegzetesen klisés sci-fi aláfestő zene (vibráló-émelygő szintetizátorok) pedig ugyanazt az önreflexív kritikát fejezik ki, mint ami az eredeti elbeszélés strukturális felépítésében nyomon követhető: a science fiction tudományos pozitivizmusba vetett hite fikció csupán, amely azonban veszélyes, és olyankor valóban szükség lehet az isteni gondviselés lehűtő erejére.
A hangjáték magyar verziója méltó adaptációja a Végzetes tojások c. elbeszélésnek, amennyiben egy letűnt kor mára már groteszknek tűnő élményvilágát mutatja be ma, amikor ez az élményvilág, talán éppen nem vörösben, hanem mondjuk kék-fehér-vörösben, ugyanúgy túlságosan is ismerős.
Értékelés: 5/5
Mihail Afanaszjevics Bulgakov: Végzetes tojások
Fordította: Pap Judit
Perszikov professzor: Velencei István
Ivanov: Mihályi Győző
Pankrád, szolga: Ambrus András
Brunszkij, újságíró: Szabó-Sipos Barnabás
Rok: Ternyák Zoltán
A felvételt Cornides Tamás és Váli Mariann készítette
A rendező munkatársa Lőrinci Márta
Zenei munkatárs: Kakó Gyula
Dramaturg: Sári László
Utolsó kommentek