Hangtér | A rádiókritikus

Krimibe illő feszültség, izgalom, nyomozás, futás az idővel, hogy megmeneküljön egy gyönyörű barna hajú lány, és az ismeretlen fiatal férfi, András, evidens módon mindenre képes, hogy megmentse. De mitől is? Egy nagyon veszélyes és legalább annyira titkos ügynökségtől, amelynek neve: Szorongás és Társa RT, egyenesen a Zöldfoki szigetekről. Az ügynökség mindenkit igyekszik megfertőzni: boldogság elleni szérumot fecskendez be intravénásan. A főhős lehetőséget kap hogy hőssé váljon: megmentheti azt a lányt, akiről az ügynök beszél neki. de sajnos nem tudja még a nevét sem, épp hogy csak látta egy internet-kávéházban. A lány szép, érdemes tehát megmenteni, ebben az akcióban a férfi barátai is segítenek...De a nyomozás sokszor zsákutcába vezet, tévedések, fölösleges körök jönnek, hiába a sok próbálkozás...Az idő fogy és közeledik a nap, mikor az ügynök eljön a lányért, és menthetetlenül beadja neki a szérumot! Mit tehet a főhős? Erősen gondolkodik, először férfilogikával - ami szexbe torkollik, majd a barátnője segítségével női logikát is igénybe vesz, és akkor megszületik a megoldás: csak az jelent veszélyt, amiről nincs tudomásunk, mert ha már tudunk az érkező veszélyről, akkor fel tudunk készülni rá! De hogy mi az óvintézkedés a szorongás-ügynökkel szemben, és hogyan lehet elkerülni a boldogtalanság szérumot, azt a Keresők: avagy a lány neve című hangjátékból tudhatja meg az érdeklődő. 

A történet igazán mai: mozgalmas, szórakoztató, könnyed, néhol kissé leplezetlenül natúr és vastag humorral tűzdelt (leginkább a telefonon hívogatós résznél), de ez illeszkedik a történet  harmadik évezredi szabad stílusába. Néhol sci-fi elemek is felbukkannak, de ez inkább a helyzet karikatúra-jellegét szimbolizálja, máshol meg majdhogynem szürrealista kép tárul elénk. Mindez olyan színes akusztikai közegben, hogy szinte életre kel a rádió - és szó szerint, hiszen a kereső a rádió keresőgombját is jelentheti, hiszen vissza-vissza tér ez a hangzás a hangjáték során néhányszor. Ez a gazdag hangzást felvonultató akusztikai közeg nagyban segíti a hallgatót a darab megértésében, élvezésében. A történet cselekménye jól kihámozható, a figyelmünket ébren tartja kíváncsiságunk a végkifejlet iránt. 

Molnár Péter: Keresők - avagy a lány neve

A novellát rádióra alkalmazta: Molnár Péter, Beer Krisztián, Vajdai Vilmos

Szereplők: Halász Péter, Diósi Gábor, Gryllus Dorka, Thúróczy Szabolcs, Ónodi Eszter, Marozsán Erika, Vinnai András, Takácsi Péter, Keresztes Tamás, Csányi Sándor, Szabó Győző, Beer Krisztián, Mészáros Béla, Szantner Anna, Bodó Viktor

A rendező munkatársai: Kálmán János, Parády Róbert, Kulcsár Péter, Tánczos Tamás

Dramaturg: Turai Tamás

Zenéjét válogatta és rendezte: Vajdai Vilmos

Értékelés: 4/5

A Piros vadász című hangjáték egy férfi érdekes érzelmi világának kettősségét  dolgozza fel. Két időben (1951 és 1984)  vagyunk egyszerre. Tanúi lehetünk a gyermeki "én" és a felnőtt "én" váltakozásának, vívódásának, amely a felnőtté válás nehézségei között való őrlődés. Ha az ember fenyegetettséget érez, vagy a családjának biztonságát  félti, akkor mesevilágba menekül, ahol mindig van egy megmentője, egy hős, aki csak az övé, és számítani lehet rá. A 13 éves fiú hisz a maga hősében, a piros vadászban, mert már találkozott vele, és ez a találkozás (igaz, hogy csak a képzeletében) olyan mély élményt jelentett számára, hogy vakon és feltételek nélkül hisz a létezésében. Várja, reményteli szívvel áhítja, hogy mikor a Melák  fenyegeti a családot, szaglászik apja után, akkor a piros vadász el kell hogy jöjjön! A barátainak sem akar beszélni róla, mert az Ő létezése titok! De ez a vadnyugati hős, aki revolverrel jár, a poros kanyonok útjait szeli naphosszat, és a kocsmaajtót csak lazán berúgja, igen, Ő eljön megmenteni őt! És ez a várakozás egyre hosszabb... a fiúk meglincselik, mert azt hiszik áruló - valaki trágár szavakat festett a templomi orgonára és a falra... De ő hallgatott, nem is tudta ki volt az.  És a Melák zsarolja az apját, messze akarja helyeztetni, mert nem jó káder, és nem akar békekölcsönt jegyeztetni... de a Piros vadász eljön, és megmenti őket... Nem más ez, mint egy gyermek ösztönös tiltakozása a rendszer ellen. A 45 éves énje is visszaemlékezik ezekre az időkre , és miközben a vad-szocializmus rájuk telepszik minden lehetséges módon, a fiú lassan felnő, tapasztalatokat szerez, és ahogy a gyermeki énje eközben távolodik, úgy válik kétségessé, hogy a piros vadász eljön. Talán egyedül kell szembenézni a megpróbáltatásokkal, ez a férfivá válás törvényszerűsége? 

A hangjáték dramaturgiája kissé csapongó, több szálon futó, csak a vége felé állt össze a mondanivaló. Még egyszer meghallgattam, hogy a zűrzavarban minden részlet a helyére kerülhessen, és egységében megértsem ezt az egyszerre történelmi és érzelmi síkon is futó cselekményt. Az élvezhetőség ennél fogva kevésbé van jelen. Az akusztikai sokszínűség is ezt támasztja alá: a felnőttkori narratíva sokszor zavaros, érthetetlen, a számos szereplő kilétére nehéz rájönni.  A történet íve nehézkesen rajzolódik ki.

A Piros vadász c. hangjáték meghallgatható az MR1 hangtárában: 

www.hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-11-25

Horgas Béla: A Piros Vadász

Szereplők: Szakácsi Sándor, Láng Balázs, Sinkovits Imre, Szirtes Ádám, Berek Kati, Vajda László, Haumann Péter, Inke László, Rajhona Ádám, Miklóssy György, Csöre Gábor

Dramaturg-szerkesztő: Soltenszky Tibor

Zenei rendező: Kutassy Ferenc

Rendező: Varga Géza

Értékelés: 3.5/5

Mielőtt még kezdetét venné a történet, egy-egy zajt tesztelve női hang indítja el az „előadást”. Ez a kezdés mutatja meg számunkra, hogy nem az eredeti Odüsszeusz-történetről lesz szó. A cselekmény akkor indul, mikor Odüsszeusz hazatér Ithakába, Pallasz Athéné pedig pásztorfiú képében megjelenik előtte. Eddig még mindenkinek ismerős a történet. Azonban ezután kezdetét veszi az Odüsszeia kifigurázása. Kifigurázás, de nem paródia. A cselekmény számos helyen eltér az eredeti műtől, valamint a szereplők karaktere is jelentősen megváltozik. Odüsszeusz túlzott szenvedélye hazája és felesége iránt feledteti vele a múltat, azonban Pénelopé szemére hányja hűtlenségét, valamint tudatja vele, hogy neki mekkora önmegtartóztatásra volt szüksége ahhoz, hogy eddig kitartson férje mellett. Télemakhosz pedig megpróbálja elküldeni apját, és menekülésre buzdítani a kérők elleni bosszú helyett. Már láthatjuk, hogy ezek a karakterek másféle történetet fognak szőni, mint Homérosz szereplői. Kiderül, hogy mi történik a kérőkkel, és ezt hogyan fogadják az istenek, majd a hangjáték végén azt is megtudhatjuk, hogyan éri a halál Odüsszeuszt, illetve nyitott kérdés marad, hogy mi is az ember legnagyobb kincse.

Tetszett a karakterek megformálása, szerintem egyéni és új tulajdonságokat adtak a figuráknak, mely humoros közeget adott a történetnek. Azonban a drámai ív megmaradt: Odüsszeusz halála bekövetkezik, számomra drámai csúcspontként, majd a dajka monológja szép kicsengést ad a hangjátéknak.

 5/5

Odüsszeusz alkonya
Béres Attila hangjátéka
Szereplők:
Odüsszeusz – Helyei László
Pallasz Athéné – Hegyi Barbara
Pénelopé – Vándor Éva
Dajka – Földi Teri
Télemakhosz – Varjú Kálmán
Télegonosz – Szőts Artúr
Kaliviké – Lázár Kati
Zeusz – Nagy Zoltán
Kérők: Borbiczky Ferenc, Hajdú István, Tahi József, Zöld Csaba
Közreműködött: Czakó Máté, Erdős Éva, Fehér Dániel, Jaskó Bálint, Tar Judit, Varga Balázs, Vaszkó Bence
A felvételt Gera Csilla és Tánczos Tamás készítette.
Rendezőasszisztens – Rovó Rézi
Zenei szerkesztő – Gebauer Mária
Rendezte – Varsányi Anikó

A székely népmesén alapuló hangjáték kellemes és szórakoztató időtöltést jelenthet mind a gyerekek, mind szüleik számára. Az állandó meseelemek mellé humor is társul, mely a színészi játékkal kiegészítve tökéletes népmesei hangulatot nyújt.

Rozmaring, Torzonborzia hercegnője és Gábris, Hetedhétország királyfia szerelmesek, már csak a lány apjának, Torzonborzia királyának beleegyezése szükséges a frigy beteljesüléséhez. Ő viszont bizonyos „rozmár” és „fóka” fogalmak miatt kipenderíti a királyfit, és megtiltja a házasságot. Gábris azonban nem adja fel. A fondorlatos és talpraesett királyfi mindent elkövet, hogy megszerezze a lány kezét. Érdekesnél érdekesebb neveket talál ki magának, hogy a király közelébe férkőzhessen és gúnyt űzhessen belőle. Vajon sikerül-e neki? Mit is jelent az a bizonyos „fóka” és „rozmár”, ami miatt nem lehet övé a királylány? Hogyan használja a neveket, melyeket kitalált magának? És a legfontosabb kérdés: Vajon a király engedélyezni fogja az esküvőt, miután a királyfi megpróbálta lóvá tenni?

5/5

A soknevű királyfi
Székely népmese nyomán írta: Csetényi Anikó
Szereposztás:
Gábris királyfi – Szabó Gyula
Torzonborz király – Szendrő József
Királyné – Szemes Mari
Rozmaring királykisasszony – Domján Edit
Hoppmester – Pethes Sándor
Szakácsné – Fónay Márta
Strázsamester – Képessy József
Kapus – Márkus Ferenc
Istók – Petrik József
Gazsi – Szuhay Balázs
Közreműködött: Árosi Aladár, Barabás Irén, Galgóczy Imre, Komlós András, László Krisztina, Orbán Viola, Szögi Arany
Rendezte: László Endre

Elhangzott: Régió Rádió, 2012. november 18. 9:00

Hedda Gabler

Mi kell ahhoz, hogy egy színdarab rádióban közvetítve is érdekes, és élvezhető legyen? Egy izgalmas darab, kevés mozgó cselekmény, sok beszéd - hiszen hangsúlyos a hang -, és a dialógusokat, és monológokat kiegészítő kommentárok, hogy tudjuk, mi történik a színpadon. Ibsen műve a sok beszéd, és kevés cselekmény kritériumának megfelelt, izgalmas viszont nem volt, a kiegészítő kommentárok pedig inkább zavaróak, és váratlanok, mint hasznosak, a közvetítés - azaz a darab -  pedig rádióban túl hosszú.

A nagyravágyó, világias Hedda Gabler feleségül megy egy tudóshoz, kinek könyvei fontosabbak bármi más világi élvezetnél. Az ifjú feleség unalmából csak új hobbija: a pisztolyok, vagy régi szeretője ránthatnák ki, hűtlenségre azonban nem hajlandó, és gyilkosságot sem követne el, de egy kis ösztönzést nyújt szenvedélyes udvarlójának (aki nem csak Heddának hódol). Végül különböző okokból mindketten véget vetnek életüknek. Ez az unalmasnak mondott, mégis drámák körül forgó női élet, férjhez menés, afférok, küzdelmek, és öngyilkosság, nem érnek meg két órát, már a mű elején lehet következtetni a végére. A szereplők hangját nehéz különválasztani, a színészek alakításáról alkotott kép nem lehet teljes, hiszen csak egy része jut el hozzám, beszédükön túlzottan érzékelhető, hogy színházban vannak, ahogy hallgatás közben én is ott vagyok: nem a hangjátékok által kínált képzeletvilágban, ahol a hangon kívül mindent én adok hozzá a történethez, hanem egy színházban, ahol a tér máris korlátok közé szorul.

A dráma a rádióban nem drámai, a tragédia nem tragikus, szegény lenyomata csupán egy előadásnak, melyet nehéz végighallgatni. Érthető, mert nem hallgatásra szánták. Ötből kettőre értékelem.

Közvetítés a Madách Színház Kamaraszínházából. Hedda Gabler Henrik Ibsen színműve

Fordította: Hajdú Henrik

Szerkesztő: Nemes András

Rendező: Lengyel György (1975)

Szereposztás: Hedda Gabler - Almási Éva, Jörgen Tesman művészettörténész, a férje - Bálint András, Ejert Lövborg - Juhász Jácint, Brack bíró - Haumann Péter, Juliane Tesman - Ilosvay Katalin, Elvstedné - Káldi Nóra, Berte - Lelkes Ágnes

/Az 1975. április 2-i előadás felvétele/

Elérhető: 

http://radiojatekok-mindenkinek.blogspot.hu/2012/11/hedda-gabler.html

„Nézzük meg közelebbről ki ez a két tizenhárom, tizenhat éves leányka, akinek sorsához birodalmak sorsa volt kapcsolva.”

A hangjáték első része 1521-be kalauzol el minket, Jagelló Anna és Habsburg Mária esküvőjéhez. A történelmi eseményeket és személyeket eme két leány szemszögéből ismerhetjük meg, valamint narráció is színesíti a történetet. A két lány eljegyzése már eldöntetett, ők pedig egy kolostorban várakoznak a nagy nap eljövetelére. Előbb Anna kel egybe Ferdinánddal, majd Mária útját követhetjük végig Magyarországba, hogy találkozhasson végre jövendőbelijével, II. Lajos magyar királlyal. Mária mindössze tizenhat éves és még sosem járt Magyarországon, nagy kíváncsisággal és várakozással tekint jövőbeli hazájára. Tudja, hogy ő lesz az, kinek kötelessége lesz a királyt támogatni, ki tizenöt éves és kinek támasza, Bakócz Tamás haldoklik. Mária utazása közben hírek érkeznek, miszerint Nándorfehérvárt veszély fenyegeti. A leány még nem érti a magyarországi történéseket, útja közben kezd megismerkedni a helyi viszonyokkal.

Számomra a hangjáték tökéletes hangulatot közvetített korhű zenével, a narráció pedig részletes bemutatást adott a történések környezetéről, a ruhákról, tájakról, emberekről, mely segíti a hallgatót azonosulni eme reneszánsz korral. A kétrészes hangjáték első része kíváncsivá tett a folytatásra, amit mindenképpen meg fogok hallgatni.

 5/5

Királyregények - Mohács 2/1. rész
Szerző: Krúdy Gyula
Közreműködött:
Narrátor: Lukács Sándor
Habsburg Mária: Szandtner Anna
Jagelló Anna: Pálfi Kata
Logus Tamás: Hirtling István
Szapolyai János: Gáspár Sándor
valamint:
Szabó Éva, Adorjáni Bálint, Harkányi Endre,
Schnell Ádám, Papp Zoltán, Láng Balázs
Rádióra alkalmazta és rendezte: Lehoczky Orsolya (2012)
Hangmérnök: Littmann Tamás
Zenei szerkesztő: Hortobágyi László
(2/2. befejező rész holnap K 21.04)
A felvételt az MTVA megbízásából a Kaneta Produkció készítette 2012-ben.

Elhangzott: Kossuth Rádió, 2012. december 8. 21:04

A hangjáték meghallgatható itt: http://www.hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-12-08

           Az élet értelme, hogy szerelmesek vagyunk! - Elfriede Jelinek hangjátékának vezérmottója ez. Egyrészt kapunk egy idealizált képet a szerelemről, ahol a főszereplő egy áruházi eladólány, és egy vásárolni betévedt dúsgazdag, idősödő férfi. Hamar szerelmesek lesznek egymásba, minden csodásan alakul, úgy tűnik, egymás számára vannak teremtve. Egyetlen titok, hogy a férfi nem mesél magáról semmit, rejteget valamit. De a lány szerelme olyan mély, és őszinte, hogy inkább semmit sem kérdez, megbízik szerelmében. Boldog, hogy ez a férfi, akit minden nő megirigyelhet, csak rá figyel. Bár, vannak momentumok a kapcsolatukban, mikor féltékeny, mert fel-fel tűnik egy titokzatos nő a férfi körül... Másrészt az egész egy rádióműsorhoz hasonlít:  egy reklámokkal, zenékkel, riportokkal teletűzdelt rádióadás ez, amelyben klip-szerűen beágyazódik ez a színpadias szerelem. Míg történik valami, addig a riporter bejelenti, hogy zene fog szólni... Ezalatt létrejön az első éjszaka, aztán a férfi elmegy, és miközben eltelik öt év (vagy öt hét?), szintén zene szól, vagy míg nyaralnak az olasz tengerparton, szintén hangulatos zene jelzi a múló időt. 

          A történet banális, élvezhetőségét rontja a férfi és nő mondandójának szinte a csönddel egyenértékű, folyamatos újraismétlése, amelyen a hangerő maximális szintre tekerése sem segít, hisz csak suttognak a szereplők. Ilyenkor mintha megszakadna a hangjáték. A párbeszédek kimértek, színpadiasak, hatásvadász jellegűek - mint a média maga. A váltásokat változatos zenék segítik érzékelni, amelyek néhol harsányak, hosszúak. A zenéket alkalmanként a riporter kérdései és a riportalanyok válaszai szakítják meg, melyek inkább hasonlítanak teszt kitöltésére, mint riportokra. Az sem igazán derül ki, miként illeszkedik ez a történetbe, hisz a témák nem szorosan kapcsolódnak a szerelmi történethez, a válaszok sokszor szintén nem hallatszanak. A történet végét felfoghatjuk tragédiának is, de végül is attól függ, ki szemszögéből nézzük! A riporter keresné a tanulságot, csak nem igazán találja... Az már csak ráadás, hogy a hallgató is nehezen találja a hangjáték témája és a címe közötti összefüggést.

A hangjáték meghallgatható az MR1 Bartók rádió hangtárában:

www.hangtar.radio.hu/bartok#!#2012-11-26

Mikor a nap lenyugszik, a legtöbb helyen a munkaidő is véget ér - Elfriede Jelinek hangjátékát magyarra fordította Szeredás András

Szereplők: Gabi: Borbás Gabi; Márk: Gábor Miklós; Barátnő: Szalay Edit; Asszony: Béres Ilona; Fogadós: Harkányi Ödön; Orvos: Ízsóf Vilmos; Műsorvezető-riporter: Szilágyi János; Riportalanyok: Czigány Judit, Dégi István, Eszes Sándor, Győri Ilona, Gyulai Károly

Technikai munkatárs: Gajdos Ferenc, takács Péter

Zenei szerkesztő: Kelemen László

Dramaturg: Magos György

Rendező: Pós Sándor (1978)

Értékelés: 3/5

Tibinek és a fiúknak végre sikerült megszerezni Hanna naplóját, így velük együtt mi is megtudhatjuk, mi történt a lánnyal az elmúlt három hónapban. A második évad első öt részében Hanna nem szerepelt, őszintén szólva hiányoltam is a hangját, mely véleményem szerint alapfeltétele a sorozat sikerességének. De végre most, a második öt részben megszólal Hanna. Nem sokat tudunk azonban meg az elmúlt három hónapról, csupán annyit, hogy a tervezettnél négy évvel korábban landolt Hanna és Sándor a múltban, valamint hogy Hannát megtanították a kor szokásaira. Sándor próbál megoldást találni, és nyugtatni Hannát, azonban a legnagyobb bökkenő az, hogy az időgépet még nem találta fel Kempelen Farkas. Felmerül a kérdés: Hannának legalább négy évig a múltban kell tartózkodnia ahhoz, hogy újra hazatérhessen?

Mikor a fiúk a napló legizgalmasabb részéhez érnek (Hanna előtt négy fekete ló felágaskodik, majd elsötétül minden), Géza bá rájuk talál, és elzavarja őket órára. A napló sehol. A fiúk a napló eltűntetésével egymást gyanúsítják, idő közben pedig Zsófit is felkeresi a felemás-szemű, Bujdosóné Tibi előtt elsírja magát, mert zsarolják és fenyegetik, Tibi nagymamája pedig jósnőként fogadja Hanna anyját… Vajon hová került a napló? Mit akar pontosan a felemás-szemű? Hanna anyja hisz Tibi nagymamájának, a hamis jósnőnek?

Számomra a második évad második öt része sokkal eseménydúsabb és izgalmasabb volt, mint az első öt rész. Végre elindult a cselekmény, és Hanna múltbeli kalandjaira is fény derül, épp ezért kíváncsian vártam a folytatást. Szerintem kellett az első öt rész bevezetőnek ahhoz, hogy most kezdetét vehesse a főszereplő története, kellő érdeklődést keltve a sorozat továbbhallgatásához.

5/5

Időfutár

Zene: Kazai Ági
Főcímdal: Tövisházi Ambrus és Hó Márton
Hanna: Herman Flóra
Zsófi: Nagy Katica
Közreműködött:
Debreczeny Csaba, Kálmán János, Láng Annamária, Lázár Kati, Molnár Piroska, Pálos Hanna, Tasnádi Bence, Thuróczy Szabolcs valamint Gaskó Simon, Hevesi Zénó, Kovács Kata Milla, Nagyhegyesi Zoltán és Prencsovszky Barna. A felvételt Liszkai Károly készítette.
A rendező munkatársa: Kálmán János
Gyártásvezető: Gönczi Dorka
Zenei szerkesztő: Kakó Gyula
Írói koordinátor: Szokolai Brigitta
Dramaturg: Palotás Ágnes
Rendező: Salamon András (2012)

Csoda és Kósza két szeretetreméltó ló, kik különféle kalandokba keverednek. Csoda a megfontolt és Kósza a túlbuzgó tökéletesen kiegészítik egymást. A hangjáték kis epizódokban közvetíti a két ló kalandjait. Mindig Kósza indítja el a cselekményt, Csoda őt próbálja segíteni. Kósza különböző elgondolásai, cselekedetei nyelvi félreértéseiből származnak. Hiába tudnak ők is beszélni, és érteni az emberi nyelvet, ló létükre bizonyos szavakat, kifejezéseket félreértelmeznek – általában Kósza. Csoda jobb megfigyelő, ő oktatja ki társát az emberi gondolkodásról és szófordulatokról, azonban ő sem képes teljesen azonosulni az emberekkel. Egy közös pont azonban van a két lóban: feltétlen szeretetük gazdáik, Sajó bácsi és Gyöngyi néni iránt.

Összességében elmondhatjuk, hogy a hangjáték egy vicces, epizódokból álló, tehát nem kerek történet, mely megszeretteti velünk a két együgyű, bár jó szándékú lovat, ugyanakkor bemutatja az emberi butaságot. Számomra különleges hatást keltettek a zajok, hiszen mindet emberi hangokból állították össze. Felettébb szórakoztató, kedves történet volt, mely kissé abszurd légkörével egy más, mesésebb világba kalauzolt.

5/5

Csoda és Kósza (2009)

Czigány Zoltán meseregényét rádióra alkalmazta Vágó Péter

Zenéjét szerezte és zongorán közreműködött Darvas Ferenc

Szereposztás:

Mesélő – Für Anikó

Csoda – Csuja Imre

Kósza – Gálffy László

Sajó bácsi – Végvári Tamás

Gyöngyi néni – Pogány Judit

Pizzériás – Mácsai Pál

Emma – Kerekes Éva

Miniszter és rabló – Debreczeni Csaba

Lila ruhás nő – Hámori Gabriella

Trabantos nő – Kerekes Viktória

Járókelő – Kálmán János

Boltos a Marson, kisfiú, Wartburgos vevő és utasa, tücsök, légy, dongó, kabóca, bagoly, malac, varjú, lópata, szél, eső, vödör, serpenyő, fémhulladék, cirokseprű, liszt, kenőolaj, só, paprika, ketchup, zenekar, sziréna, állami Mercedes, traktor, űrhajó, marsi légkör, útépítőgép, Fokker repülő, Wartburg, Trabant, Zsiguli, Csepel teherautó – Friedenthal Zoltán, Máté Zsolt, Takács Nóra Diána

A felvételt Kulcsár Péter készítette.

A rendező munkatársa – Kálmán János

Dramaturg – Palotás Ágnes

Rendezte – Mácsai Pál

Duncan Macmillan: Kicsi szívem kávéba pottyant

Meghatározatlan hely, meghatározatlan idő. Talán a szereplők is meghatározatlanok. Egy házaspár, egy exbarátnő, egy éppen megismerkedő szerelmespár. Asztaltársaság - talán ez a fogalom illik leginkább. Baráti körnek mégiscsak perverz lenne nevezni. Biztos pont, hogy van valami fekete... Talán a kávé... Vagy valami egészem más.

Macmillan hangjátéka két részben is méltatandó. Az egyik a szöveg, amely nem egyszerű, csapongó, kusza mozaikdarabkákból álló szövedék. Az embernek Cortazar jut eszébe, meg a valami homályos cigarettafüst és mateteaköd alá nyomott nagyregény. Közben csak pillanatokat kapunk, néha azt sem tudjuk, kinek-kinek az életéből, néha azt sem tudjuk, mi az, ami valójában elhangzik és mi az, ami belső narráció marad. Nem is fontos. Egyben az egész fontos, ahogyan zajlik, ahogy működik, asszociációszerű emberismeret. Talán éppen emiatt lesz nagyon elemi, nagyon húsba vágó. Nehéz beszélni róla. Hallgatni kell.

Nem róhatom fel a hangjáték vagy a dramaturgia hibájának a kavarodást - ez az alapelem a történet szempontjából, és működik, lebilincsel. Háttérbe és előtérbe helyezett hangok vannak, folyton van valami, amit kiemelten figyelhetünk, miközben érezzük, valami más mellett elsiklunk. A jelenség a hangjáték eszközeivel nagyon jól előadható, és remek, hogy ezt tényleg kihasználják. A narratíva és a dramaturgia eszközei itt szépen összevágnak, egymásra reflektálnak, az atmoszférateremtés sem csupán funkciótlan eszközként jelenik meg... Olyannyira része az egésznek, hogy nem is akar vele az ember külön foglalkozni. Csak belemerülni. Aztán pofonszerűen józanodni, amikor összeáll a kép. Az ember és tetteinek tükörképe a kávé feketéjének felszínén. Valami zsigeri. Ez a legjobb szó...

5/5

Kossuth Rádió 2009-08-01 21:04 (41')

Duncan Macmillan hangjátéka
Fordító Hárs Anna
Szereposztás:
Louise: Roszik Hella
Michael: Polgár Csaba
Matilda: Takács Nóra Diána
David: Zrínyi Gál Vince
Wendy: Lass Bea
A rendező munkatársa Kálmán János
A felvételt Kulcsár Péter készítette
Dramaturg: Turai Tamás
Rendező: Göttinger Pál
(Bemutató)