Hangtér | A rádiókritikus

Nem mindig hasznos a tudás, sőt néha kifejezetten a hátrányunkra lehet. Így történt ez Mihail Afanaszjevics Bulgakov regénye alapján készült A Nagy Kísérlet, Avagy Rok Tojásai című hangjátékában is. A tudás a főszereplőt Perszikov professzort és az egész Oroszországot bajba sodorta. A történet hordoz magában „némi” iróniát  az egész szovjet rendszerre nézve.

Perszikov professzor feltalálta azt a sugarat, amelynek a színe természetesen nem más, mint a vörös. A sugár segítségével az életjelenségeket drámai módon meg lehet gyorsítani. Véletlen közbeesés, hogy Oroszországban éppen ebben az időben pusztít a csirke-pestis. Hát mit tehet ilyenkor az ember a kommunizmus idején? Logikus… Felhasználja, a még kezdeti fázisban lévő sugarat, hogy növelje a csirkeállományt. A szovjet rendszer inkompetenciájának „köszönhetően” sikerült kikeltetni a tojásokat. Azért egy kis baki azért mégis csúszott a gépezetbe, mert nem a várt aranyos, pihe-puha tollú kiscsirkék keltek ki belőle, hanem óriási, vérszomjas, emberevő kígyók.  Az állatok aztán az országra törtek nem kímélve senkit, és semmit, ami az útjukba kerül, azt felfalják és elpusztítják.  Furcsa irónia, hogy nem az ország állította megy a kígyókat, hanem egy ritka, hirtelen jött fagy az, aminek köszönhetően megfagytak a kígyók. Így az ország megmenekült. Azaz, hogy az ország valóban megmenekült, de a lakosságot mind elpusztították a kígyók.  Szomorú vigasz, hogy a tudomány valóban működött volna, ha nem cserélik össze egész véletlenül a hüllő és a tyúktojásokat.

Összességében egy nagyon szórakoztató, hangjátékról van szó, amely minden szava iróniával van átitatva. Az ehhez szükséges háttérismeret teszi igazán humorossá és érdekessé a hangjátékot. A történet Mihail Afanaszjevics Bulgakov Végzetes Tojások című groteszk ős sci-fi kisregényből készült.

Értékelés: 4/5

Rendező:

Dmitrij Nyikolajev

Szabó Kálmán

Fordította:

Pap Judit

Rádióra alkalmazta:

Dmitrij Nyikolajev

Zeneszerző:

Borisz Szokolov

Dramaturg:

Sári László

Zenei szerkesztő:

Kakó Gyula

Segédrendező:

Lőrinci Márta

Hangmérnök:

Cornides Tamás

Váli Mariann

Az alapötlet jól ismert és viszonylag egyszerű: az állandóan bajba kerülő, vehemens főhőst barátja valamilyen úton-módon mindig megmenti, és a tanulság szükségszerű kimondása után jót nevetünk az egészen. Esetünkben két lóról van szó: a főhős a folyton galibát okozó, féktelen Kósza, barátja és megmentője pedig a megfontoltabb, két (illetve négy) lábbal a földön álló Csoda.

Czigány Zoltán meséje azonban jóval több ennél. Először is, Kósza van olyan leleményes, hogy ha úgy adódik, megmentse saját magát (de azért néha kénytelen beismerni, hogy itt csak a csoda segíthet). Másodszor: nem szájbarágós. Feltételezi, hogy a hallgató, legyen bármilyen fiatal, rendelkezik annyi intelligenciával, hogy megértse a mondanivalót. Azért a tanmese-jelleg és az oktató szándék nem tűnik el teljesen, de inkább kedvesen, mint zavaróan van jelen. Ne felejtsük el, a darab elsősorban azoknak készült, akiknek teljesen természetes, ha egy ló gond nélkül beszédbe elegyedik az emberekkel, boltot vezet, vagy épp ellátogat a Marsra. A készítők azonban az idősebb korosztályra is gondoltak; a nyelvi játékokkal teli, bravúros, szellemes, szarkasztikus humorú szöveg mindenki számára tud nyújtani valamit, amin elgondolkodhat, vagy egy jót nevethet. Für Anikó bájos, régi időket felidéző mesemondásában pedig még egy csipetnyi paródiát is felfedezni véltem.

A hangjáték semmiféle zaj- vagy zörej-bejátszást nem alkalmaz, a légytől a malacig, a vödörtől a ketchupig, a Zsigulitól az űrhajóig mindent az Örkény Színház három művésze játszik el, pusztán hanggal. Feladatuk pedig akad bőven; ha épp nem a tárgyak vannak főszerepben, akkor is duruzsol valami háttérben. Mácsai Pál zseniális ötlete élőbbé, játékosabbá teszi a darabot; az „effekthangok” sokszor remek humorforrásként is szolgálnak. Az emberi hangon megszólaló színészek alakítása is legalább ennyire bravúros és karakteres, élvezet volt végighallgatni.

Értékelés: 5/5

Csoda és Kósza

Czigány Zoltán meseregényét rádióra alkalmazta: Vágó Péter

Zenéjét szerezte és zongorán közreműködik: Darvas Ferenc

Szereplők:

Mesélő - Für Anikó, Csoda - Csuja Imre, Kósza - Gálffi László, Sajó bácsi - Végvári Tamás, Gyöngyi néni - Pogány Judit, Pizzériás - Mácsai Pál, Emma - Kerekes Éva, Miniszter, rabló - Debreczeny Csaba, Lila ruhás nő - Hámori Gabriella, Trabantos nő - Kerekes Viktória, Járókelő - Kálmán János

Boltos a Marson, kisfiú, wartburgos vevő, zsigulis és utasa, valamint tücsök, légy, dongó, kabóca, bagoly, malac, varjú, lópata, szél, eső, vödör, serpenyő, fémhulladék, cirokseprű, liszt, kenőolaj, só, paprika, ketchup, zenekar, sziréna, állami Mercedes, traktor, űrhajó, marsi légkör, útépítőgép, Fokker repülő, Wartburg, Trabant, Zsiguli, Csepel teherautó - Friedenthal Zoltán, Máthé Zsolt, Takács Nóra Diána

Technikai munkatárs: Kulcsár Péter

A rendező munkatársa: Kálmán János

Dramaturg: Palotás Ágnes

Rendező: Mácsai Pál (2009)

Isten és szex

A királytól a tiszteletbeli grotteni rezidenciát állandó lakhelyül is elnyerő és nemzetközileg elismert kortárs norvég drámaíró, Jon Fosse az Őszi álom c. darabjában két szóra helyezi a hangsúlyt: Isten és szex. A meghökkentő párosítás feszültsége abból fakad, hogy első megközelítésben azt hisszük, itt egy durva kontraszt két ellentétes pólusáról van szó. Az Őszi álom Nője és Férfija valóban kilép a társadalmi konvenciók szabta térből, és kilépnek a nemzedékek egymásra nehezedő rétegei közül is. De a temetőben fantáziált szex, az egyedül Istennek emelt sírkövek feliratai (hogy Isten észben tudja tartani legalább a születési és elhalálozási évszámokat), a generációk nyomán hűségesen fennmaradó ódon városi házak néma abszurditása valójában nem egy összedőlő társadalmi rend fölött kongatják a vészharangot, hanem azokba a külsőleg elfedett terekbe vezetik el a Férfit és Nőt, ahol a halottak megszólalhatnak egyetlen szép (és emiatt mindig szomorú) női névben: Amelita, ahol a sírkőből esküvői oltár válik, és ahol az élet mindig pontosan ott kezdődik, ahol a halottak körbe tudják állni két szerelmes egymásnak súgott vallomásait: a temetőben.

            Az Isten-szex annyiban analogikus szókapcsolat, hogy kellően kiüresedett szóhéjként funkcionálnak a darabban. A kulcsszó itt az, hogy „funkcionálnak”: Isten neve ütköző zóna a halottakhoz, amint jelenlétük folyamatosan betüremkedik az élők által gondosan megszerkesztett normák rései közé. A szex is élettelen funkciószó, steril és korrekt, regisztermentes, középiskolások egészségtan-könyvében ugyanúgy előfordul, mint pornólapokban. Isten és szex mindenkié, és közben senkié, mindkettő tabutéma, pont úgy, ahogy a halottak is. Fosse Férfija és Nője azt a temetőkön, német nagyvárosokon, groteszk családi partikon és az egymáson számonkért idő rezignáltságán keresztül vezető útja éppen arról szól, hogy a tabukkal többet ne kínos szembenézések során kelljen megalkudni, az Isten és a szex szavait pedig el lehessen felejteni, mint felesleges munkacímeket ahhoz az álomhoz, amelyet születés és halál között kezdődik meg egy határozatlan pillanatban.

Értékelés 4/5.

Őszi álom

Szerző: Jon Fosse

Fordította: Domsa Zsófia

A felvételnél közreműködött:

Anya - Lázár Kati

Apa - Derzsi János

Nő - Fullajtár Andrea

Férfi - Scmied Zoltán

Gry - Szabó Zsuzsa

Rádióra alkalmazta és rendezte: Surányi András

Hangmérnök: Littmann Tamás.

Zenei szerkesztő: Hortobágyi László.

A felvételt az MTVA megbízásából a Kaneta Produkció készítette 2012

Az Őszi álom a Magyar Rádió Hangtárában

Béres Attila: Odüsszeusz alkonya

A leleményes Odüsszeusz évtizednyi bolyongások után hazatér, és leleményességének utolsó momentumával a ithakai palotát megszálló kérőket is legyőzi: koldusnak öltözik, felveszi kapcsolatát fiával, Télemakhosszal, majd a végső győzelem után Pénelopéval tér nyugovóra a hitvesi ágyon. Csakhogy mindez egy eposz klasszikus dramaturgiájában játszódik le. Pénelopét senki nem kérdezte a történtekről.

Béres Attila játéka műfajilag komédia, farce, antieposz. Odüsszeusz már az első percekben kikezd a pásztorfiú alakját felvevő Pallas Athénével – nem kicsit homoerotikus éllel. Pénelopé sem esik hasra a 10 éve csatangoló férje felbukkanásától, aki „minden barlangba behatolt”. Miben különbözne hát a kérők sáskahadától? Külön csavar a hangjátékban Télemakhosz ifjúkorban is virágzó ödipusz-komplexusa, amelyen nincs mit csodálkozni, ha egy fiú éveken keresztül próbálja megtalálni kicsapongó apukáját – minden siker nélkül. A kicsapongó apa azonban hazatért, egyfajta hedonista tékozló fiúként. Mennyi hitele marad az antik görög hősnek?

„És tényleg a te ötleted volt a trójai faló?” – kérdezi a fiú, de Odüsszeusz csak legyint. Apa és fiú együtt törjön hatalomra, bár a fiúnak nem sok lapot osztanak majd, és ezt Télemakhosz is érzi. Odüsszeusz a Kirkék vágyvilágából túl későn ocsúdik, immár árnyoldala egykori önmagának. Helyey László bizonytalanul remegő öregférfi-hangja azt a megkésett hőst szólaltatja meg, aki a már számára is homályba vesző hőstett-emlékek tőkéjére próbálna építeni.

A hangjáték kompozíciója talán ott hiányos kissé, hogy egy ilyen ellen-narratíva ellenére sem képes Pénelopét főszereplővé léptetni. Pénelopé 10 évéről továbbra sem szól a fáma. Pedig egy olyan antieposzban, mint Béres Attila munkája, éppen elég ablak nyílna arra, hogy egy – még a feminista felhangokat elkerülő – alternatív eposzt vázoljon fel. Vagy akkor már nem beszélhetnénk farce-ról? Az Odüsszeusz alkonya két kibékíthetetlen eposz-interpretáció összecsúszása, ezek fanyar, szomorkás, de mindig vicces elbeszélése.

Béres Attila hangjátéka


Szereplők:
Odüsszeusz - Helyey László,

Pallasz Athéné - Hegyi Barbara,

Pénelopé - Vándor Éva,

A dajka - Földi Teri,

Télemakhosz, Odüsszeusz Pénelopétól született fia - Varju Kálmán,

Télegonosz, Odüsszeusz Kirkétől született fia - Szőts Artúr,

Kallidiké - Lázár Kati, Zeusz - Nagy Zoltán,

A kérők - Borbiczky Ferenc, Hajdu István, Tahi József és Zöld Csaba


Közreműködnek: Czakó Máté, Erdős Éva, Fehér Dániel, Jaskó Bálint, Tarr Judit, Varja Balázs és Vaszkó Bence


A felvételt Gera Csilla és Tánczos Tamás készítette


A rendező munkatársa: Rovó Rézi


Zenéjét Gebauer Mária állította össze


Rendező: Varsányi Anikó (2006)


A Művészeti Produkciós Szerkesztőség műsora

Vörös riadó

Mihail  Bulgakov: A nagy kísérlet – avagy Rok tojásai

A Végzetes tojások című Bulgakov-elbeszélés hangjáték-adaptációja egy olyan műből készült, amely duplán volt képes provokálni a szovjet cenzúrát. A Perszikov professzor által felfedezett vörös (!) sugárzás az élő sejtek metabolizmusát ezerszeresére gyorsítja. A találmány pont kapóra jön a szovjet baromfijárvány idején, amikor a kipusztult állományt egy szempillantás alatt lehetne pótolni. Ám porszem kerül a gépezetbe, az import német tojásokat összecserélik egy további kísérletre szánt hüllőtojás-szállítmánnyal. A másodpercek alatt kifejlődő óriáshüllők Jurrasic Parkká teszik Moszkvát. Velük egyedül a deus ex machina érkező rövid nyári fagy végez.

Hogy hol a dupla provokáció? Egyrészt a tojáskeverős gikszer a szovjet bürökrácia inkompetenciáját sugallja, amely aztán olyan problémát okoz, amivel nem tud a rendszer mit kezdeni. A fontosabb ok azonban az a gyilkos irónia, ahogy a szigorúan a tudomány által felfedezett vörös sugár befektetett munka vagy anyagi hozzájárulás nélkül egyszerűen növekedést implikál. Az ötéves tervek, a túlcsorduló szerszámgyárok és ukrán éhínségek időszaka ez, mely szervesen összekapcsolódik a marxizmus technokrata pozitivizmusával: a tudomány mindenre választ ad és mindent meg is old.

A hangjáték Perszikov professzora Velencei István alakításában pontosan az a kuncugó, önelégül szovjet tudós, a jellegzetesen patriarchális atyuska, aki számára az élet a képletben levezethető egyértelműségek sorozataként mutatkozik meg. Dmitrij Nyikolajev hangjáték-adaptációja finoman még tovább hangsúlyozza a bulgakovi maró iróniát. A jellegzetesen klisés sci-fi aláfestő zene (vibráló-émelygő szintetizátorok) pedig ugyanazt az önreflexív kritikát fejezik ki, mint ami az eredeti elbeszélés strukturális felépítésében nyomon követhető: a science fiction tudományos pozitivizmusba vetett hite fikció csupán, amely azonban veszélyes, és olyankor valóban szükség lehet az isteni gondviselés lehűtő erejére.

A hangjáték magyar verziója méltó adaptációja a Végzetes tojások c. elbeszélésnek, amennyiben egy letűnt kor mára már groteszknek tűnő élményvilágát mutatja be ma, amikor ez az élményvilág, talán éppen nem vörösben, hanem mondjuk kék-fehér-vörösben, ugyanúgy túlságosan is ismerős.

Értékelés: 5/5

Mihail Afanaszjevics Bulgakov: Végzetes tojások

Fordította: Pap Judit 

Perszikov professzor: Velencei István

Ivanov: Mihályi Győző

Pankrád, szolga: Ambrus András

Brunszkij, újságíró: Szabó-Sipos Barnabás

Rok: Ternyák Zoltán

A felvételt Cornides Tamás és Váli Mariann készítette

A rendező munkatársa Lőrinci Márta

Zenei munkatárs: Kakó Gyula

Dramaturg: Sári László

Ismét gyermekhangjáték, ezúttal kettéválasztva. A Szennyland című mesejáték első részét vasárnap délelőtt hallhatta az ifjú közönség. Modern darab volt – ’92-ben készült el -, egy kicsit szürreális, egy kicsit tanmese. Örültem, hogy volt benne tartalom is, hiszen több olyan, gyerekek részére készült rádiójátékot hallottam már, ami a „mese” címke örve alatt alig szólt egyébről, mint komikumról és harsogó állathangokról. Szerencsére ez más volt.

Tehát, képzeljük magunkat Mocsokországba, ahol minden csupa piszok, szemét, por, sár, kosz… A birodalom uralkodója, őfensége Koszlaki Fosztó Foszló Ladozó arra tette fel életét, hogy pusztító offenzívákkal sorozza meg a Földet. Tábornokai és ezredesei erejüket megfeszítve rongálnak, szövetségben állnak a gyárakkal, erőművekkel, kipufogókkal, a király szuperügynöke pedig, Szpréj kitartóan zabálja a lyukakat az ózonrétegbe. E mocsoktól ragadó szörny-világban üldözik azt, akit olvasáson kapnak, azt tekintik ellenségnek, akik a tisztaság eszméjének hódolnak és úgy beszélnek csúnyán, otrombán, mintha az volna a szép. Kifordult világkép, de rendkívül szuggesztív. A színészek jól csinálták a dolgukat: olyan undorítóan és visszataszítóan jelenítik meg ezt a fiktív, kosszal-szeméttel átitatott másik dimenziót, hogy én magam is erős késztetést éreztem legalább egy jó alapos kézmosásra... Aztán jött a bonyodalom: a dekadens herceg fellázad apja uralma ellen és egy földi szövetségest talál magának egy kislány képében, akinek elmagyarázza, milyen nagy bajban van a bolygó, hiszen hamarosan beteríti a mocsok. Az erdőket kiirtják, az ózonpajzs eltűnik, a füst ellepi a városokat, mindenhova kosz telepszik. Csúnya jövőkép, de mérlegelve a Föld mai, valós állapotát, nem is tűnik olyan irreálisnak. Sem távolinak.

Tetszett a hangjáték, a színészi megformálást éppúgy értékelem, mint a mondanivalót. Mert ha van tartalom, az üzenet is nagyon fontos – jelen esetben, leegyszerűsítve az: ha felfordulás, mocsok, szenny van körülöttünk, az előbb-utóbb mi magunkra is rátelepszik. Elsüllyeszt, megfojtja a lelket, kiöli az értékeket. Jó dolog, ha ezt már a gyerekekben is tudatosítják.

4/5

Gyermekhangjáték - Szennyland - II/1.rész

Pünkösdi köztársaság

Füss, egy túlnyomórészt magyarlakta szlovákiai település. Egy település, ahol 1945-ben az elvtársak köztársaságot alapítanak.

Nagy lépés a szerző részéről 1990-ben, a köztársaság kikiáltását követő évben, megírni egy történetet, amelyben a demokratikusan működő köztársaság, Sztálin elvtárs, a bolsevikok és az internáló táborok együtt jól megférnek. Ezt a meglehetősen absztrakt keretet ugyanakkor szórakoztató alakokkal, helyzetkomikumokkal és mégis komoly történelmi-társadalmi tartalommal töltötte meg az író.

 Ince elvtárs és a többi füssi tulajdonképpen a rendszerváltozás, a köztársaság és a demokrácia kérdéseit feszegeti, amikoris elhatározzák, hogy Füssön kikiáltják a teljesen önálló, népi köztársaságot. Demokráciát akarnak csinálni a szovjet megszállás alatt. „De a demokráciát? Azt hogyan?” - teszi fel a kérdést az újonnan megválasztott elnök, mire készen kapja a választ, mintha csak egy receptet kellene lediktálni: „alakíts egy bizottságot, az mindent megold; senkinek ne engedj beleszólást a dolgokba, de mindenhéten osszál valamit – ez a demokrácia lényege”. Kérdés, hogy ez vajon tényleg a füssiek, 1945-ben megfogalmazott véleménye lehetett volna vagy inkább az íróé 1990-ből?

A cselekmények előrehaladtával, az ünnepek megszüntetésének demokratikus megszavazása, a földmérések során felvett jegyzőkönyvek gyújtósnak használata, a két hétre rendelt örömittas, munkanélküli ünneplés és a pünkösd vasárnapján kihirdetett köztársaság ironikus és kissé tragikomikus képet fest. A szerző szórakoztató módon, a figyelmet lankadni nem hagyva helyezi abba a történelmileg nem jelentéktelen időbe a köztársaság megvalósíthatóságának kérdését, amikor az csakis komikumként jelenhetett meg.

Az, hogy Füss köré határvonalat húznak, amelyen áthaladni csak útlevéllel lehet, a településen külön pénzt bocsátanak ki és demokráciára átnevelő táborokat hoznak létre, tulajdonképpen egy görbe tükör az elé a helyzet elé, ahogy 1990-ben a szerző láthatta a politikai átalakulás folyamatát.

A mű egyszerre szórakoztat és gondolkodtat el. Egészen a végégig nem egyértelmű, hogy az író szándéka tulajdonképpen mi is lehetett a megírással. A rendszerváltáshoz köthető társadalomkritika megfogalmazása 1990-ben, amikor a demokrácia működtetése olyan jelentős kérdés és megoldandó feladat volt? Vagy inkább csak két merőben ellentétes helyzetet – a demokratikus berendezkedést és a szovjet megszállást - összehozva feszegetni az abszurditás határait? De tulajdonképpen nem is okoz hiányérzetet, ha ezekre a kérdésekre nem kapunk választ.

(Értékelés: 4/5)

Szerző: Kőváry E. Péter
Szereposztás:
Lukáts Andor, Krum Ádám, Bezerédy Zoltán, Tóth Béla, Koltai Róbert, Komlós István, Dánffy Sándor, Dunai Károly, Spindler Béla, Jordán Tamás, Csákányi Eszter, Hunyadkürty György, Cserna Csaba, Karácsony Tamás, Kósa Béla, Gőz István, Benedek Árpád.
Közreműködő:
Cselényi Nóra, Kisvárday Gyula, Kristóf Katalin, Lugossy György, Nagy Mária, Németh Judit, Rácz Katalin, Serf Egyed, Somló Ferenc, Tapodi Gabriella, Tóth Géza.
Zenei közreműködő: Fuchks László
Rádióra alkalmazta: Szebényi Cecília
Dramaturg: Sumonyi Papp Zoltán
Renedező: Kőváry Katalin (1990)

A hangjáték elhangzott: 2012. november 24. 21:04 Kossuth Rádió

Meghallgatható a Kossuth Rádió archívumában

Érzelmek bűvöletében

Minden férfival előfordult már, hogy megfordult egy csinos nő után az utcán. Nos eme hangjáték ennek a lélektani vonulataival foglalkozik, hogy mennyire nem hagy minket - a darabban Gábort - nyugodni, ha szívünk egy ismeretlen hölgy után repít minket.

De mit is csinálhatunk ilyenkor? Legtöbb esetben haza sétálunk, és mélán búslakodunk, hogy talán soha nem látjuk viszont. Vagy extrém esetben követhetjük, nyomozhatunk utána, kideríthetjük hol lakik, és nem nyugszunk amíg újra láthatjuk. Mondjuk ha nem is történt még meg ebben a formában velünk, akkor is eljátszik az ember a gondolattal, hogy mi lenne ha.Gábor nem csak a gondolattal játszott el!

A második világháború utáni Budapestre kalauzol minket a narrátor, aki egy személyben adja át a történetet, dialógusmentessé téve a darabot, ezzel nagyon könnyen befogadhatóvá téve azt. A titokzatos hölgyemény a Balaton utcában lakik. Kinek ne lenne Közép-Európa legnagyobb taváról valami szép nosztalgikus emléke. Gábort is magával ragadja ez a kettősség, hogy jöventőbeli szerelmének - ugyanis még vívódik magában, hogy mit is érez - pont egy neki ilyen kedves nevű utcában kell lakni. 

Maga a darab öt 24 perces részre van osztva, ebből adódóan magától értetődő, hogy az első rész a felvezetés funkcióját tölti be. A komolyzenei bejátszások választják külön a 'felvonásokat', ezzel a kor hitelét mégjobban erősítve a hallgatóban.

Vajon Gábor megtalálja a lányt?

értékelés : 5/3, pont

Szerző-rádióra alkalmazó: Poós Zoltán
Előadja: László Zsolt
Rendező: Vajda István
Zenei rendező: Molnár András
Hangmérnök: Gera Csilla

A hangjáték az alábbi linken hallgatható : Kossuth Rádió Hangtár

Kossuth Rádió 2012.11.12.

Az ösztönös kukucskálás, a személyességbe való betekintés… Valljuk be, mindannyiunkat mozgat valamennyire. Itt persze nem a valóságshow-k nézését kívánom igazolni. De a napló, és levélregények népszerűségét igen. Ha kitalálta szereplőről van szó, már az is közelebb kerül hozzánk egy egyes szám első személyű narrációval. De ha még olyasvalakinek az életébe tekinthetünk bele, aki ismert, nagy hírű reprezentatív figura, az méginkább megragadhatja érdeklődésünket, képzeletünket.

Erre alapozott, nem is rossz taktikával, Markovits Ferenc, aki Csehov szerelmes leveleit alkalmazta kedves, derűsen hallgatható rádiójátékká. Nem nyúlt mellé: az írók szerelmei mindig divatos téma. Ráadásul energiatakarékos munka ez: adódik ugyanis egy levél, és egy válasz, esetleg egy levél másnak a másik levelezőpartnerről… Elhatárolt szövegek, műfajukból adódóan rendeződnek párbeszéddé, nem kell hát dramaturgiai körmöntfontságokkal bíbelődni. Puritán az egész rendezés: felolvasott levelek, manír, zene és minden egyéb nélkül. (Persze, hazudok: egy-egy levéltömb elválasztásánál felzeng néhány andalító klasszikus taktus, ahogy az ilyenkor dukál.)  Igazából: nem rádiójáték. De kellemes, örömmel hallgatható. Igaz, ez leginkább a két felolvasó Gálffi László és Györgyi Anna érdeke. No meg Csehové. De jó ez így, mert nem akar több lenni, mint ami. Levélmonológok. A többi néma csend.

Régió rádió

2012. 11.18. vasárnap, 13:12

Csehov szerelmei
Levelezés (részletek)
Fordította: Radnai Anna és Tussingerné Szilotina Szvetlána
Felolvassa: Gálffi László és Györgyi Anna
Zenei szerkesztő: Kakó Gyula
Szerkesztő-rendező: Markovits Ferenc (2002)

Elérhető a Magyar Rádió Archívumában.

3/5

A Bartók Rádió hétfő esti kilenc órás HangJátékTér rovatába olykor olyan szerencsétlen darabok is bekerülnek, amelyek jelenléte a műsorban sem relevanciájukat, sem minőségüket tekintve nem indokolható. Gerhart Hauptmann „Naplemente előtt” c. kései drámája kiválóan adaptálható volna hangjátékként, mert a főszereplő Clausen tanácsos önmarcangoló monológjai: az öregkor dörmögő vívódása egy fiatal lány reménytelen szerelme bűvöletében pontosan azt a belső szólamot emelhetné ki, amely akusztikailag megjeleníthető volna a hangjáték műfaján belül. Ezzel szemben a hétfő esti rádióhallgató egy köhögések, székcsikorgások és felesleges visszhangok által tönkretett közvetítést kap a Szegedi Nemzeti Színházból. A múlt század húszas éveiben még talán elfogadható volt a színházi vagy opera-közvetítés hangjátékként való előadása, de a harmadik évezredben, amikor a Magyar Rádió nem felvétel-hiánnyal, hanem még saját konzervanyag-állományának feltérképezésével küzd, nem hinném, hogy elfogadható szerkesztői döntés volna egy minőségileg szinte élvezhetetlen felvételt sugározni közel két órán keresztül a magyar közszolgálati rádió kulturális műsorában.

Ilyenkor nehéz helyzetbe kerül a kritikus: válassza ketté a felvételt és a konkrét előadást? A tisztesség azt kívánná, hogy igen, hiszen Ajtay Andor parádés szereplése még a köhögés-kánonokon is átüt, és a vizuális inger (díszlet, jelmez, gesztikulációk) hiányában hiába válik minden nyelvbotlás vagy ritmikai hiba fülsértővé, az előadás az első fél óra után valahogy mégis követhetővé és élvezhetővé válik. Az ember úgy érzi magát, mint a kakasülőkről is lekéső gyámoltalan kisdiák, akit a szigorú ruhatárosnéni csak az egyórás szünetben hajlandó beengedni a nézőtérre, addig pedig az ajtó résein kell valahogy a hangfoszlányokat elcsípnie. Az előadás erejét csak nyomokban tapasztalhatom meg, és ez kevés ahhoz, hogy ezt a hangjátékként eladott műsorkotyvalékot élvezni tudjam.

Értékelés: 1.5/5

Naplemente Előtt

Gerhart Hauptmann drámája

Fordította: Sebestyén Károly

Szereposztás:

Clausen tanácsos - Ajtay Andor, Gyermekei:

Wolfgang - Bángyörgyi Károly, Egert - Papp

János, Bettina - Stefanik Irén, Ottilia -

Lelkes Dalma, Klamroth, a tanácsos veje -

Nagy Attila, A menye, Paula-Clotilde -

Lőrinczy Éva, Doktor Steinicz, a háziorvos -

Kovács János, Geiger professzor - Máriáss

József, Hanefeldt jogtanácsos - Mentes

József, Immos lelkész - Kormos Lajos,

Inken - Molnár Piroska, Édesanyja -

Szendrey Ilona, Ebisch kertész - Gémesi

Imre, Dr. Wuttke, titkár - Csizmadia László,

Winter, inas - Kovács Gyula, Főpolgármester -

Károlyi Irén, Képviselő - Szalay Zsigmond

Szerkesztő: Benkő Tibor

Rendező: Ajtay Andor (1970)

A szünetben:Ajtay Andorral beszélget Benkő Péter

A Naplemente előtt a Magyar Rádió Hangtárában